Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)

I. Mihályi Ödön

fűzte. Majd jött a párizsi emigráció. A régi betegség kiújulása Párizsban. A ma­gány, a halálfélelmek Guébriantban, a szanatóriumban. A felszabadulást követő boldog évek a Németvölgyi úton. Zoltán letartóztatása és majd hét évi börtöne. Az ő hősies helytállása, kitartása férje mellett. Halála előtt még egy csodálatos olaszországi út Zoltánnal kettesben. Erőinek elfogyása, amibe belejátszhatott, hogy megtudta, Zoltán megcsalja őt titkárnőjével, Ilával, akit az ő halála után Zoltán el is vett feleségül. Nem az én feladatom, nincs is semmi értelme, ítélkezni szüleim dolgaiban. Rám az maradt, hogy szerettem őket, és emlékeimben ma is szeretem őket. Mi­lyen kár, hogy nem hihetek a túlvilági életben. Pegazus nyergében Kassák apám 11 versét közölte a Mában 1920 és 21 között. A befogadásnak volt egy szépséghibája, a mester elvárta tőle, hogy a Kassán élő Mácza mellett ő is ve­gyen részt a folyóirat csehszlovákiai terjesztésében. Természetesen fel sem merül­hetett, hogy a közlés és a terjesztés között bármiféle összefüggés lenne. Kassák a megvesztegethetetlen jellemek sorába tartozott, és apám verseit minden bizonnyal valóban közlésre érdemesnek tartotta. Az is igaz, hogy ezekben az években apám még nem volt jómódú földbirtokos, hanem csak otthonról kapott zsebpénzből élő egyetemista, aki megengedhetett magának néhány egynapos utat Bécsbe, Berlinbe, Párizsba. A kommün leverése után a fiatal kommunisták - köztük Mihályi Ödön is - az emigrációban még reménykedtek a világforradalom közeli eljövetelében. A korabeli poémák visszatérő témája mindenekelőtt a csalódás, hogy az egy­szerű emberek, a szép álmú szövőlányok nem tartottak ki a forradalom eszméje mellett. Ez a motívum József Attila forradalmi verseiben is felbukkan, apámnál is megfogalmazódik: bízni, hinni lehet abban, hogy holnap másképpen lesz, újra mindent elborít a forradalom tüze. Mindezt persze az aktivista költészet ezoteri­kus nyelvén írja. Néhány idézet apám első, 1922-ben megjelentetett Márciusi tri­bün című kötetéből: „A pillanatot kovácsolta egy diák és a nyálkás leányrabámulást hitte jövőnek. Csak megrögzött hitű munkások tépték szét a vasárnap délutánt, ahol a moziban szerecsenek játszák sorsuk." (NYOMORÚSÁG) MIHÁLYI ÖDÖN I 37

Next