Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)
III. Horváth Zoltán élete - mielőtt apám lett
sokon találkoztam vele, nem tette rám soha a politikus, vagy a képzeletemben élő szocialista vezető benyomását - mindig tudóst láttam benne, s igazi helye nem a szónoki emelvény vagy akár egy szerkesztőségi szoba, hanem tanári katedra vagy könyvtári íróasztal volt. Fejlődésemben bizonyára nagy szerepet játszott az, hogy Szabó Ervint sokszor hallottam beszélgetni, vitázni, érvelni. Éles logikával, rendkívüli felkészültséggel és nagyon élesen szállt szembe ellenvéleményekkel, s bár mint említettem, teljes mértékben a tudós benyomását keltette, nem volt merev vagy dogmatikus. Az is emlékként maradt meg bennem, a napi politizálás valójában nem érdekelte, s hogy szinte lenézte azokat, akik ennek túlzott jelentőséget tulajdonítottak. Megnyilatkozásai során kerülte, hogy tekintélyekre hivatkozzon, nagy neveket idézzen, elsősorban a saját érveit hangoztatta. Szorosabb baráti társasága - erre csak sokkal utóbb lettem figyelmes - nem a szociáldemokraták sorából került ki. Ezek közül, úgy láttam, csak Kunfi Zsigmonddal volt szorosabb barátságban, míg egyébként a Huszadik Század köre volt igazi környezete. Jászi Oszkár, Szende Pál, unokafivére, Pór Ödön és Ágoston Péter közelebb álltak hozzá, mint a többi szociáldemokrata vezető. Gyakran láttam 1916-1917-ben Szabó Ervint abban a körben, amelyben ezidőtájt sokszor megfordultam, s amelynek élén Vágó József radikális párti közgazdasági író, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára állott. Én személy szerint Vágó lányával, Mártával álltam közelebbi barátságban. (Azonos azzal a Vágó Mártával, aki 10 esztendővel utóbb oly nagy szerepet játszott József Attila életében.) Vágó József maga igen színvonalas, radikális gondolkodású polgár volt, akinek háza évekig központja volt a radikális és szocialista értelmiségi köröknek. Ebben igen nagy szerepe volt feleségének, Schermann Vilmának, aki kivételes okos, nagyműveltségű asszony volt, s nem volt ritkaság, hogy egyik-másik barátjuk valamely cikkét, előadását vele bíráltatta el, mert ítélete józan, megbízható és határozott volt. Ebben a körben nemcsak Szabó Ervin fordult meg, hanem idejárt, mint a ház legközelebbi barátja Szende Pál, de igen közeli bizalmas barát volt Kunfi Zsigmond és Rónai Zoltán, Reinitz Béla, Halasi Béla, Polányi Cecil, Purjesz Lajos is. Köztük jóformán nem is esett egyébről szó, mint a politikai helyzetről, a várható fejleményekről, a radikális és szocialista szemléletekről. Alig két esztendő leforgása alatt, 1916-1918 között valóságos iskola és legmagasabb rendű szellemi és politikai kiképzés volt az, amiben itt részesültem. Ha ebben a rendkívül magas igényű környezetben helyt akartam állni, magamnak is nagyon sokat kellett tanulnom, s ezt meg is tettem. Éjjel-nappal bújtam a könyveket, irodalmat, tudományt, filozófiát és történelmet. Nagyon keveset foglalkoztam közgazdasággal, s a Kapital-on kívül alaposabban semmit sem olvastam el. Ennek azután életem egész folyamán éreztem a hiányát. HORVÁTH ZOLTÁN ÉLETE... | 77