Mohácsi Árpád: Párizsi befutó. Karrier, regény (Budapest, 2021)
III. Csubakka nercbundában (2006, Gabi)
rábeszélni Gézát a seregre, meg hogy ezt a hülye disszidálást verje ki a fejéből. Bevonultak, Jutocsa rádiós lett. Egyéb szolgálatokról nem szól a fáma. De Jutocsát az alapkiképzés után áthelyezték egy Pesthez közeli laktanyába, rádiós nem lett, de írnok igen. Meghúzta magát, és kibírta. Viszont mindig totálisan kikészül a katonasztoriktól. Egyszerűen nem tudja hallgatni őket. Most is leállította Gézát, és megkérte, hogy vigye vissza a gyülekezethez, mert nem maradhat ilyen sokáig távol. Géza a nevezetes ébredés óta próbált vigyázni magára. Új mániái lettek, az egyik ilyen a hajnali pecázás. De egyéb tekintetben visszatért a régi Géza. Az a Géza, akit Gabi egyre nehezebben viselt el. A zombilétet még csak elviselte valahogy, reménykedett abban, hogy ez is majdcsak elmúlik egyszer. Gabi különben hitt abban, hogyha szakítanak is Gézával, a kapcsolatuk nem szakad meg. És nemcsak a gyerekek miatt. Hanem azért is, mert kettejük között egyfajta különleges lelki kapocs volt, valami rendkívüli, ami nem szakad meg egy egyszerű különbútorozással. Összetartoztak, és ezt mindketten tudták. Nem is hozakodott elő egyelőre Gabi a szétköltözéssel. Géza rákapott az országúti kerékpározásra, ahhoz képest, hogy nem profi, egész jól nyomja. Úgy érezte, hogy ő Anquetil. Minden etap egy új Tour-győzelem volt. Ő volt az első bringás, aki egyszerre viselte az összes trikót. Újabban minden szabadidejét ezzel tölti. Teker. Felteker a Kis Csobokra. Ha, az először milyen nehéz terep volt! Szerpentin volt persze, de nem csak ezért volt nehéz felmenni. Hanem azért is, mert tele volt veszélyes vízátfolyásokkal az út. Amúgy gyönyörű fenyvesek. Ha nem volt a hágónál sem, pedig 2000 m fölött vitt az út. Most nem volt hógolyózás. Sok múlt különben a gumin. Hogy ne csússzon el. De jól választott, mint mindig. És persze kell.