Morsányi Bernadett: Sehány éves kisfiú (egy regény felé) és más (unalmas) történetek (Budapest, 2015)
A sehány éves kisfiú (Egy regény felé)
mint szellemek körülvették őt magányában, a kétségbeesés sikoltásait, amelyek úgy ficánkoltak benne, mint a palackba zárt kígyó, a gonosz hangokat, amelyek megszólaltak mindig a lelkében, mint a hegyek mögött üvöltöző szél. Sokáig hiányoztak az életemből ezek a reggelek, mert nem tudtam aludni a nyugtalanságtól. Csak a Fiamra tudtam gondolni és a Fiam apjára. Ha véletlenül elaludtam, rémálmaim voltak. Mielőtt megszületett a Fiam, féltem, mert Mami nővére azt mondta, a törvénytelen gyermekek oly boldogtalan életet élnek, mint a madárijesztők. Keservesen átkozódnak, mint a fák száraz gallyai a viharban. Búsan jajonganak, mint a vándorló szél a régi malom körül. Ismeretlen atyjuknak ormótlan, nagy kalapjában nevetségesek, mint a mezők rongyos bábjai, amelyek a seregélyeket fenyegetik. Apu, a Fiam nagypapája erre azt mondta, vidéken az emberek fejében lószar van, híg sörrel leöntve. Ettől megnyugodtam. Olykor a banális mondatok fájnak a legjobban. íme, Istenhez imádkoztam. Mit akarsz hát tudni? Mindazt, amiért imádkoztam. Röviden foglald össze! Istent és a lelket kívánom megismerni! Semmi mást? Egyáltalában semmi mást! Az Unokahúgom benyitott a szobámba. Bristoli parfüm illata és friss kenyér szaga keveredett mozdulataiban. 122