Morsányi Bernadett: Sehány éves kisfiú (egy regény felé) és más (unalmas) történetek (Budapest, 2015)
A sehány éves kisfiú (Egy regény felé)
nézd meg jól a pogácsát! Ne vesződj többé szent könyvek betűivel, ne kínlódj szikkadt agyú mesterekkel, ne erőlködj, ne akard érteni az írást. Vessd el az írott hagyományt, vessd el a példát. Nem ezekben van a teljesség, a megnyugvás. A Tanítás harsogó hívság, a szezámmagos pogácsa a csendes valóság, szólt Lin-csi apát, s már sarkon fordult volna, amikor utána szóltam. Mester! Téged se hallgassalak ezután? Aki a pogácsa valóságos természetét már föltárta, kiállt minden próbát, válaszolta az apát. Az felém se nézzen többé! De aki még nem tudja, mennyire terhes minden titok, minden tudás, és aki még nem tudja, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szem szezámmagos pogácsát, az kolostoromban megvárhatja, míg lekopik róla a sok okosság. Ekkor elindultam a konyhába, hogy szezámmagos pogácsát süssek, és elhatároztam, hogy nem mondom meg a Fiam apjának, hogy fia lesz. Lin-csi lassan, bizonytalanul lépkedett utánam, amikor eszébe jutott az ismert strófa: Örökkön nyugtalan a tenger, örökkön zúgnak a lombok. Örökkön háborog az ember, örökkön kicsik a dolgok. Ez megnyugtatott. Legyintettem egyet, örökkön kicsik a dolgok. Elmosolyodtam, tudtam, hogy Lin-csi József Attilától idéz. Begyúrtam a szezámmagos pogácsát. Aznap olyan szép, napfényes reggel volt, könnyűnek látszott a sütés. Művészek voltunk mindahányan, s karnyúj-108