Morsányi Bernadett: Sehány éves kisfiú (egy regény felé) és más (unalmas) történetek (Budapest, 2015)

A sehány éves kisfiú (Egy regény felé)

nézd meg jól a pogácsát! Ne vesződj többé szent köny­vek betűivel, ne kínlódj szikkadt agyú mesterekkel, ne erőlködj, ne akard érteni az írást. Vessd el az írott hagyo­mányt, vessd el a példát. Nem ezekben van a teljesség, a megnyugvás. A Tanítás harsogó hívság, a szezámma­­gos pogácsa a csendes valóság, szólt Lin-csi apát, s már sarkon fordult volna, amikor utána szóltam. Mester! Téged se hallgassalak ezután? Aki a pogácsa valóságos természetét már föltárta, ki­állt minden próbát, válaszolta az apát. Az felém se néz­zen többé! De aki még nem tudja, mennyire terhes min­den titok, minden tudás, és aki még nem tudja, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szem szezámmagos pogácsát, az kolostoromban megvárhatja, míg lekopik róla a sok okosság. Ekkor elindultam a konyhába, hogy szezámmagos po­gácsát süssek, és elhatároztam, hogy nem mondom meg a Fiam apjának, hogy fia lesz. Lin-csi lassan, bizonyta­lanul lépkedett utánam, amikor eszébe jutott az ismert strófa: Örökkön nyugtalan a tenger, örökkön zúgnak a lombok. Örökkön háborog az ember, örökkön kicsik a dolgok. Ez megnyugtatott. Legyintettem egyet, örökkön kicsik a dolgok. Elmosolyodtam, tudtam, hogy Lin-csi József Attilától idéz. Begyúrtam a szezámmagos pogácsát. Az­nap olyan szép, napfényes reggel volt, könnyűnek lát­szott a sütés. Művészek voltunk mindahányan, s karnyúj-108

Next