Morsányi Bernadett: Sehány éves kisfiú (egy regény felé) és más (unalmas) történetek (Budapest, 2015)

A sehány éves kisfiú (Egy regény felé)

Remélem, hogy az agrármérnök lánynak is sikerült a né­met nyelvvizsgája. Aggódom érte, pedig csak egyszer be­széltem vele, akkor is németül. A szárszói vasútállomással szemben, a Tóparti parkban állították fel 1996-ban az itt elhunyt költő, József Attila emlékművét, Ortutay Tamás alkotását. (Szárszói Hírmon­dó.) A fogpótlós anyuka a Story magazint olvasó nyugdíjas­hoz hasonlóan az orrát piszkálja, közben mobilozik. (A nyilvános telefonfülkék száma fogy.) Várom a Fiam apját. Illetve nem várom. Hatalmas füst van a konyhában, megfeledkeztem a pogácsáról. Nagyon fáj belül. Tudom, hogy egyedül fogom felnevelni a Fiamat. Nem akarom, hogy miattam hagyja el Marit, a feleségét. Kinder sind luxus, hallgatom az újabb Hörverstehent, mu­száj gyakorolnom a nyelvvizsgámra. Anyu ötkor kel, zötyög villamoson, aztán buszon, végül metrón. Túlórázik. Most még unokáj a is lesz, Nagymama szavaival, ohne apa. Hiába van állásom, kis lakásom, az ő segítsége nélkül nem tudom felnevelni a Fiamat. Egye­dül nem megy. Nem tudok vacsorázni, a gyomrom felkavarodott, a met­rópótló busz eltévedt. 28

Next