Németh Gábor: A teniszről - prózák (Pozsony, 2007)

Apró szigetek a nem-írás ten­gerében. Kis hibákkal állandó nem-írás­ban élek, több nagy munkán nem-dolgozom egyszerre, ezeket a kitartó lelkiismeret-furdaláso­­kat színesítik az alkalmi nem-írá­sok miatt érzett múlékony lelki­­ismeret-furdalások. Téma mindig van, feladat, ok a felkelésre. Felkértek, hogy keljek fel, fel vagyok kelve. Először a gerincem kezd fájni. A derekam, vagy mi. Aztán a vállam, meg a forgók. Eljön a pillanat, amikor már csak a felkelés segít, egyszerűen lehe­tetlen tovább fekve maradnom. Magához tér a tudat, felisme­ri a fájdalmat, aztán elkezd go­molyogni. Gomolyog, felszáll, alakot vált. Köröz, lecsap, kira­gad valamit. Mondat vagy kép, ha megvan az első, felkelek. WWW. KAUtGRAM.COm

Next