Németh Gábor: A teniszről - prózák (Pozsony, 2007)
Apró szigetek a nem-írás tengerében. Kis hibákkal állandó nem-írásban élek, több nagy munkán nem-dolgozom egyszerre, ezeket a kitartó lelkiismeret-furdalásokat színesítik az alkalmi nem-írások miatt érzett múlékony lelkiismeret-furdalások. Téma mindig van, feladat, ok a felkelésre. Felkértek, hogy keljek fel, fel vagyok kelve. Először a gerincem kezd fájni. A derekam, vagy mi. Aztán a vállam, meg a forgók. Eljön a pillanat, amikor már csak a felkelés segít, egyszerűen lehetetlen tovább fekve maradnom. Magához tér a tudat, felismeri a fájdalmat, aztán elkezd gomolyogni. Gomolyog, felszáll, alakot vált. Köröz, lecsap, kiragad valamit. Mondat vagy kép, ha megvan az első, felkelek. WWW. KAUtGRAM.COm