Németh Gábor: Ez nem munka - mondatok pénzért (Budapest, 2017)

C

HASONLATOK Ma éjszaka meglátogattam apám anyját, a nagyma­mámat. Ragyogásom nagyi. Vagy Virágszálam. Hir­telen nem emlékszem jól, melyik volt a kicsoda. Ra­gyogásom, ennél maradok, a testvére lakását bitorolta, a majmos házban, a József Attila Színház mögött, hí­res ház, olyasmi kaszárnya, amelynek udvarán sínda­rabot szoktak verni légoltalmazásból. Paula néni lakása nagyjából egy óriás könnyen be­lakható bőrdzsekijére, esetleg viharkabátjára emlékez­tetett, emlékszem is tehát: amikor meghalt a Lipótme­­ző egyik csendes, félreeső kórszobájában, és apámmal úgynevezett rendet kellett csinálnunk az elárvult ka­bátban, hát, tényleg, mintha egy halott belső zsebeit kellett volna kiforgatni személyi, tébékártya, jogosít­vány után kutatva, a siker reményében, de azért eny­he viszolygással. Paula néni vénlánynak született, gyönyörű, ám ele­ve fonnyadásra kész tüneménynek, akinek megvan a véleménye a világról, mi több mintha Paula nénit magát is megelőzte volna a véleménye, előbb a Paula véleménye, és csak aztán maga Paula néni, rendelkezett a teremtő Paula-csináláskor, nem akarhatta, hogy a vé­leményformálásban megzavarja az alkat, inkább az al­191

Next