Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos „nyelvhús” - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2006)

„A nyelvnek gyúrható anyagként való szemlélete és főleg gyakorlata, illet­ve ennek a gyakorlatnak a sikere és elterjedése azt eredményezte, hogy ismeretelméleti kétely fogalmazó­dott meg nemcsak a nyelv uralha­­tóságát, de az olvasói aktivitás irá­nyait illetően is. Ugyanis a nyelv tö­réseiben felszabadult olvasói helyek kétségbe vonták az értelmezés és olvasás lezárhatóságát, a jelentés­adás feltételévé az vált, hogy egy következő olvasás majd érvényte­leníti is azt. A Parti Nagy-szövegek ennek az elvnek a működtetésével olyan labirintussá álltak össze, ame­lyeknek határai egyrészt az olva­sói aktivitástól függnek, másrészt lezárhatatlannak bizonyulnak, hi­szen a magyar irodalmi hagyomány egyes szövegei is beleíródnak, azo­kat is olvassák. Ennek az intertextuális labirintus­ként működő szöveguniverzumnak éppúgy része lehet a magyar iroda­lom legrégebbi szövegemléke, mint mondjuk Berzsenyi, Vörösmarty, Pe­tőfi, Arany János, Ady és Kosztolányi egy-egy szövege, verssora." Németh Zoltán

Next