Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos „nyelvhús” - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2006)
VIII. A hullámzó Balaton (1994, 1999, 2005)
A szöveget Parti Nagy Lajos az egy évvel később, 1995-ben megjelent Esti kréta című kötetébe is felvette. A két szöveg több ponton is eltér egymástól, bennünket most a cím és a lábjegyzet érdekel. A kötet 361. oldalától kezdődően olvasható szöveg címe itt már notesz*, csupa kisbetűvel, csillaggal ellátva. Ennek a megoldásnak azonban ellentmondani látszik a tartalomjegyzékben közölt változat, amely szerint a vers címe Notesz, nagy kezdőbetűvel, csillag nélkül. A cím alatt az Esti krétában is szerepel a lábjegyzet, kissé átírt formában: „József Attila-firkák, keltezetlen töredékek, feltehetően 1960-ból. A notesz Aczél György hagyatékából került elő. Fedőlapja és korábbi sorsa ismeretlen.” A név betoldására valószínűleg azért volt szükség, mert míg a Már nem sajog kontextusából egyértelműnek tűnt, hogy József Attila szövegeinek továbbírásáról van szó, addig Parti Nagy gyűjteményes kötetéből eltűnt ez a kontextus, a József Attila nevet a Parti Nagy Lajos név foglalta el (hiszen míg az antológia fiktív József Attila-verseskötetként definiálta önmagát, addig az Esti kréta Parti Nagy verseskönyveként), s fontosnak tűnt, hogy legalább egy helyen, a címhez fűzött lábjegyzetben, megjelenjen József Attila neve is. Az Esti kréta 2000-es, második kiadásában ugyanez a helyzet, viszont a 2003- as grafitneszben újabb változtatással szembesül az olvasó. Itt a kötet tartalomjegyzékében ugyan továbbra is a nagy kezdőbetűs cím szerepel, de a szöveg fölött - a grafitnesz verseinek tipográfiai megoldását követve - a NOTESZ* csupa nagybetűvel (és természetesen csillaggal ellátva) olvasható. Változott a címhez fűzött jegyzet is, itt már, harmadszori módosításként, a következő olvasható: „József Attila öregkori versei. Firkák, keltezetlen töredékek, feltehetően 1960-ból. A notesz Aczél György hagyatékából került elő. Fedőlapja és korábbi sorsa ismeretlen.” A grafitneszben közölt lábjegyzet tulajdonképpen az eredeti megjelenés kötetének alcímét („József Attila legszebb öregkori versei”) használja fel kiegészítésként az antológiában megjelent lábjegyzethez - egyedül a „legszebb” jelzőt hagyja ki szerényen. Változás viszont, hogy az összes eddigi hellyel ellentétben a lábjegyzet a grafitneszben kurzivált. 113