Orcsik Roland: Fantomkommandó (Pozsony, 2016)
„Engem valójában nem a háború, nem az általános őrület zavart. Sokkal jobban idegesített, hogy már hónapok óta nem nézhettem be a supába, nem nyúlhattam a hangszereimhez. Lefekvés előtt arról álmodoztam, milyen jó lenne újra megérinteni, megzendíteni a vasakat. Próbáltam felidézni új zenei dallamokat, variálni a régieket. A zenekari társaimat néni láttam a hadiállapot óta, fogalmain sem volt, mi lehet velük. Arra gondoltam, éjjel, míg a szüleim alszanak, megnézem a supában a vasakat" - mondja Orcsik Roland első regényének, a Fantomkommandónak egyik elbeszélője. És valóban, ebben a regényben nem a háború a fontos, hiszen annak fenyegető jelenléte'áilandó, hanem a hatása: hogyan alakulnak át a félelem és a bezártság világában az emberi viszonyok. A mű helyszíne a kilencvenes évek délszláv háborúinak névtelen kisvárosa, / ahol a hősök nem formálhatják sorsú- i kát, hanem inkább élszenvedik a történelem borzalmait és őrületét. De . a Fantomkommandó nemcsak erről / a lesüllyedt emberi létállapotról ad metszőén pontos képet, hanem példáin arról értesülünk, hogv a kamaszhő«' i иск f\ ■ ■ -■ :■ 'lapítsanak. jSfem adiak iöl ezt a u i vüket. Valamiért nem.