Pályi András: A kerület órái. Történetek, tárcák, esetek (Pozsony, 2007)
A lampionos színház
-Nyomdász! Hol él maga! Mondom, hogy flopin van. Volt egy haverom, aki mindig kinyomtatta húsz példányban. Az apja gépén, otthon. Meg az apja papírján.-És?- Összevesztünk.- Elszerette a csajodat?- Nincs csajom.-Kár.- Miért kár?- Lehet, hogy érdekesebb lenne.- Ne akarjon tanácsokat adni, jó? Tök fel vagyok világosítva.- Tanácsokat, én!- Igen. Mert ciki.- Én a Krisztinavárosban nőttem föl. El se hiszed rólam, mi?- Miért ne hinném?- Még zongorázni is tanultam. Amikor annyi voltam, mint te.- Na és?- Imádtam a balhékat. Csak hát féltem, hogy kiteszik a szűrömet az iskolából. És a végén ki is tették.- Legalább megírta, nem?- Nem megy az olyan könnyen.- Hogyhogy?- Ha nincs meg az első mondat. Akkor nincs, amit folytassak.- Én úgy írok, akár egy isten. Nem gondolkodom. Csak leülök a géphez, és jön belőlem a mondanivaló. Épp elég hozzá a tapasztalatom. Kemény tapasztalataim vannak.- Tapasztalatai mindenkinek vannak.- Maqának is?- Hja. 190