Pályi András: Gyász és gyönyör. Elbeszélések 1959-2016 (Pozsony, 2017)
„Nem lehet igazán tudni, mit rejt még íróasztala” - jegyezte fel Nádas Péter jó két évtizeddel ezelőtt Pályi Andrásról, aki szerinte nemcsak notórius átíró, nemcsak hitelesen megformált történetek szerzője, melyekben szenvedélyesen váltogatja nemét és életkorát, hanem spirituális alkotó, „Kurtág mellett az egyetlen kortárs magyar misztikus”, akinek az aprólékos gonddal megírt valóság csupán díszlet, utalás „egy olyan világra, amelyről a kimondható szavak egyébként Inem vallanak”. Az író most, mintha csak igazolni akarná e megállapítást, előhúzta néhány elvetélt, fiatalkori művét a fiókból, és másodjára-harmadjára is nekifutott a számára ma is eleven élményanyagnak. Az új átiratok sajátosan összecsengenek az érett író ökonomikus, markáns opusaival, ráadásul úgy tűnik, az egykor drámaíróként debütált szerzőben feléled valamikor nagy elánnal művelt dialógusíró invenciója is. így kerül a három novellaciklus élére címadónak és mintegy mottónak egy-egy párbeszédes etűd, hogy aztán a kötet afféle játékos-önironikus „pályám emlékezeteként” végigkalauzolja az olvasót az író által bejárt úton a fülledt, kispolgári katolicizmustól az érzéki öröm testmisztikájáig. WWW.KALLIGRAM.com