Pályi András: Megérkezés (Pozsony, 2003)

Bűnöző istenek

Bűnöző istenek Ó Zsuzsa, Zsuzsa, Zengő Zsuzsa, a képzeletem játéka vagy, tudom, ettől az illatos kis levéltől, amit a nejem által eljuttattál hozzám, végképp az lettél, lám, itt állok a sárszegi irodádban, pedig azt hittem, többé be sem te­szem hozzád a lábam, most mégis itt vagyok, ó Zsuzsa, mondom, mondta, mégis csak tüzes angyal vagy, aki csábít, elvarázsol, megszabadít, aki szép szóval gyógyít és új kalandra hív, ezzel a »játszani is engedd« üzenettel papírra vetetted a mágikus igét, a kódot, megtetted, amit eddig soha, játéknak nevezted a játékot, mi egyebet vár­hattam, erre vágytam, ezt szomjaztam, és íme, megkap­tam, királynő lettél a szívemben, te drága, te édes, te illatos, e perctől az vagy, aminek megálmodlak, és an­nak álmodlak meg, ami vagy, elfog a bódulat, mint ami­kor először kaptalak rajta a féltékenységen, s azonnal fűteni kezdett belülről egy rejtett motor, a legszíveseb­ben most is felkiáltanék, élek, élek!, kész őrület, egész 164

Next