Pályi András: Színészek keresztűzben. Előadások, alakítások, könyvek (Pozsony, 2011)
Fordul a kocka
De félreértés ne essék, a nézőtéren nem szülők, nagymamák, kishúgok és kisöccsök ülnek, akik leplezetlen elfogultsággal és jóindulattal csodálják családjuk rivaldafényben álló, hebegő-habogó gyermekét. Nem. Akik itt vannak, húsz-huszonöt forintért jegyet váltottak egy irodalmi estre, és értő, jó tolmácsolásban József Attilát szeretnék hallani. S ahogy végigfut szemem a zsúfolt nézőtéren, még keserűbben töprengek rajta, mi is történik itt voltaképpen? Kegyeletsértés? De hisz nemcsak József Attiláról van itt szó! Érdemes-e, szabad-e így egyáltalán verset mondani? Arra már kár is szót vesztegetnem, hogy az összeállítás elvi, szerkesztői szempontjait is vitatnám. Hogy egy József Attila-est, amelynek ráadásul az Eszméletet választották címadó költeményéül, nem fejeződhet be a szerelmes versek csokrával; különösen nem, ha ennek a „koncepciónak” nincs is más indoka, mint hogy az összeállítás alapötletéül szolgáló József Attila lexikon címszavai közt - árvaság, bűn, elmebaj, öngyilkosság, rend, szabadság, szerelem - ABC sorrendben ez került a végére. Mondom, az ehhez hasonló érdemlegesebb kritikai észrevételek nem is érdemelnének nyilvánosságot, ha nem történne csoda ezen az estén. Előlép egy színész, aki nem bakizik, aki tisztán hangsúlyoz, aki érti a költeményt, amit mond. Aki benne él, együtt lélegzik a költeménnyel. A hatásvadászat a többieké. Érezzük, színház és költészet ez egyszerre. Színház, mert ebben a tolmácsolásban minden költemény egyúttal drámai szituáció; és mégis költészet, mert az előadóművésztől távol áll a teatralitás leghalványabb kísértése is. Nem titkolom tovább: a Csengery utcai Fáklya klubban történt ez, ahol az Irodalmi Színpad ideiglenesen előadásait tartja. Az estet Gelléri Ágnes szerkesztette, Gáspár János rendezte, 484