Pasolini, Pier Paolo: Egy erőszakos élet - Pier Paolo Pasolini válogatott munkái (Pozsony, 2011)

Pasolini 1955-ben, az Utcakölykök ki­adásának évében kezdi írni követke­ző regényét, amely csak 1959-ben lát napvilágot Egy erőszakos élet címmel. A többéves tökéletesítő munkában nagyrészt egy peres eljárás motiválta: az Utcakölykök szövegéért trágárság­gal vádolták. Kéziratát éveken át újra és újra átdolgozta, ez azonban nem je­lenti azt, hogy engedett volna a nyo­másnak, sőt talán még határozottab­ban bizonyította, hogy a műveletlen, primitív szereplők beszéltetése és hű ábrázolása nem feltétlenül vonja ma­ga után az irodalmi nyelv színvonalá­nak romlását. A regény egy újabb kísérlet annak a világnak a bemutatására, amelyet a szerző túl jól ismert. Ezúttal azon­ban a rendező Pasolini egy másik né­zőpontba helyezi az olvasót: egy álta­lánosítható történet kiemelésével visz el bennünket az 1950-es évek Rómá­jának külvárosába. A szerző egyetlen erőszakos élet fényképeivel az egész le­csúszott réteg szociális problémáját je­leníti meg. A főhős, Tommaso Puzzilli életében többször megcsillan annak reménye, hogy a társadalom perifé­riájáról a normális élet útjára lépjen, azonban minden alkalommal kudarc­ba fullad a felkapaszkodás, a kitörés, a menekülés lehetősége abból a végle­tes szegénységből és kirekesztettségből, amely gyerek- és kamaszkorát megbé­­lyegzi. Pasolini hagyja, hogy a szerep­lők beszéljenek, anélkül, hogy kom­mentálná vagy bírálná a történéseket, kizárva bármiféle morális kérdés fel­tevésének értelmét, ugyanakkor teret engedve az olvasónak. WWW.KALUGRAM.com

Next