Pető Péter: Félúton. Ázsiából igazságról, elefántról, baloldalról, technológiáról, pillanatmigránsokról (Budapest, 2019)
II. Thaiföld-Laosz-Szingapúr-Malajzia
bírnijózsef Attila metaforáival, például ezzel, amely elvisz annyi nyomort, kilátástalanságot, szégyent meg jelentéktelenséget. És ahogy kinéztem a rozoga ladikból, a Mekong közepéről Észak-Laoszban, miután sokszázéves Buddha-szobrokat nézegettem egy partmenti barlangban, s József Attila szösz-sötétje zakatolt a fejemben, megtaláltam a továbbot annak a regénynek a kéziratához. Biztosan meglett volna máshol is, valahogy továbbgyűrtem volna azt a szöveget, de ott és úgy lett meg. Úgy lett meg, hogy közben állt az időm. S Laoszról talán ez a legfontosabb, amit el kell mondani: ha akarjuk, ott meg tud állni az időnk. És ezt az egészet talán nem is olyan bonyolult elmondani, erre jöttem rá, mire kikászálódtam a csónakból. Akkor vettem ugyanis észre, hogy az ötvenes férfi, aki a ladikot irányította, szanaszét volt tetoválva. A bal kezére, amellyel szorította a bambuszrudat, hogy hajójáról leléphessünk, az volt varrva: Love is endless. A szeretet végtelen. 170