Pető Péter: Halálka. Hír, regény (Budapest, 2020)

Azt írták az újságok. Elfogták a bükkzsérci rémet

calt, el is rohantak a mezőgazdasági kar eminensei moslékért, azt tették elé, amit a disznóknak szolgáltak fel, csak beledob­tak pár gyomordarabot. A pofa belenyalt a mocsokba, majd kinyúj tóttá a nyelvét, amin ott hevert a pacaldarab. Akkor meg is fogadta, ha lesz egyszer panziója, étterme, kocsmája, disz­kója, Igaz Pacalnak nevezi majd el. így is tett, ráadásul a szto­riját megíratta amolyan házi eposzként a Lipták Lacival. Ké­sőbb ismertem meg a faszit, zseniális figura volt, a névjegy­­kártyáján az volt, hogy alkalmazott poéta/literátor. Először azt hittem, a kort csúfolja, azért az elnevezés, így mutatja, mennyire méltatlan, hogy József Attilához mérhető tehetség sem elég ahhoz, hogy megéljen a művészetéből. Aztán derült ki, hogy egyáltalán nem erről van szó: alkalmazott művészet a műfaja, azaz nem múzsája, hanem megrendelője van. Iro­dalmi műveket írt születésnapra, házassági évfordulóra, gyár­totta a szerelmes történeteket, a hőskölteményeket, még jól is keresett vele, mert Borsod-szerte híre ment, hogy egy nagy művész hajlandó az örökkévalóságnak megírni mindenki tör­ténetét, csak ki kell fizetni a díjazását. Nem csak a dologtalan gazdagok keresték, de a cégek is, amelyek igazságot és múltat kerestek maguknak, az öregek, akik a megtett utat mesélték volna el, a szegények a nincstelenségük okait akarták írva lát­ni, és a csalódottak, az elhagyottak is legalább novellát akar­tak nyomorukból. Akadtak kamaszok, aki érettségi ajándék­ként kérték a szüleiktől, írassák meg hiába szeretett Kingájuk, Kálmánuk sztoriját. Egyébként úgy kezdődött Laci karrierje, hogy Eger legendaíró-pályázatot írt ki, akkoriban találták ki 91

Next