Pilnius, Idősebb: Természetrajz VII-VIII. Az emberekről és a szárazföld élőlényeiről (Budapest, 2014)
Az idősebb Plinius (C. Plinius Secundus vagy Plinius Maior, Kr. u. 23/24— 79) 37 könyvből álló Természetrajza (Naturalis historia) a legtágabban értelmezett antik természettudománynak az egyetlen enciklopédikus összefoglalása. Átfogja mindazt, amit a görög-római antikvitás a természetről, annak lényeiről, kincseiről, működéséről és jelenségeiről tudott. Olyan teljesítmény volt ez, amelynek sem a latin, sem a görög nyelvű tudományos irodalomban nem volt előzménye. Éppen ezért a magyar ókor- és kultúratudomány egyik nagy adóssága, hogy ennek a tudománytörténetileg kiemelkedő, Európa tudományosságát és tudományos gondolkodását egészen a kora újkorig meghatározó műnek mind a mai napig nem jelent meg a teljes kiadása. Miközben francia, angol, német és olasz nyelvterületen ez már évtizedekkel ezelőtt megtörtént, Magyarországon 2001-ben látott napvilágot először a Természetrajzot záró utolsó öt könyv teljes szövegének a fordítása, kétnyelvű kiadásban. Bár a Természetrajz már régen elveszítette tudományos értékét, a tudománytörténeti jelentősége páratlan. Európa első enciklopédiája részben átörökítette azt a tudást, amelyet a görög természettudományos munkák összegeztek, és amelynek javarésze Plinius kompilációja nélkül a papirusztekercsekkel együtt örökre elveszett volna. Mindez kiegészül azzal az ismeretanyaggal, amelyet a római katonai terjeszkedés a meghódított területekkel együtt megszerzett, beleértve a különféle mendemondákat, hiedelmeket és a fantasztikum világába utalható jelenségeket és eseteket is. A Tér-