Poós Zoltán: Az alkony fokozatai (Budapest, 2012)
Első rész
így nem megyünk semmire - gondolta nézzük, mi az, ami közös a településekben! Fertőrákoson kőbánya üzemelt, míg Óbudán kavicsbánya. Tétényben nem bányásznak semmit. Óbuda Budapest része, Tétény majdnem, Fertőrákos viszont inkább Bécshez van közelebb, mint Pesthez. Ezer oka lehetett annak, hogy ezeket a helyeket jelölte be a térképen - tűnődött el, majd kiállt lakásuk erkélyére, és megfordította a kötélen száradó ruhákat, és arra gondolt, hogy a legegyszerűbb mégis az volna, ha valami ürüggyel megismerkedne a lánnyal. Talán igaza van az anyjának, el kéne mennie pszichológushoz. Volt, amikor ki szerette volna ásni a bátyja sírjába eltemetett fémautót. Ötéves lehetett, amikor meglátta a fotót, melyen a kisfiú egy fémből készült, rakétára emlékeztető autót szorongatott. Biztos volt benne, hogy a kocsi apró mérete ellenére is működött, és hogy a halott fiú működtetni tudja a kisautót. Hogy a kocsi ott köröz a koporsóban, és valahogy utat vág magának, majd az egerek és pockok járatain a felszínre tör, és megpróbál kapcsolatba lépni az élőkkel. Lenézett a szemközti, széljárta parkra, mely az ostrom óta csalán és egyéb gazok nemzedékeivel gyarapodott. Honnan jöhetett a lány? Valóban olyan különösek a mozdulatai, mintha egy kalendáriumban állt volna modellt valamelyik csillagjegynek? Hogy került a halinacsizmás járókelők közé? Igaz, azon se csodálkozott volna, ha az Oktogonon felbukkan Ferenc József császár. Vagy éppen József Attila, akinek a verseivel a napokban ismerkedett meg. Az se lepné meg, ha meglátna egy romházat, melyben 54