Poós Zoltán: Étvágy az Imákra (Budapest, 2017)
1989. július 14.
- Mindegy, várjuk meg Király Tibit, vonattal jött fel Battonyáról.- Miért, nem hoztad fel? A haverod, nem? - kérdezte Tamás.- Szeged felé ment vonattal, beugrott valami nőhöz, másfél órája ért fel.- Rendben, akkor később csapunk bele a lecsóba!- Zénó, inkább abban segíts, hogy be tudjak menni НШ szerkesztőhöz! - mondtam határozottan.- A Reformba akarsz írni? Abba a komcsi szarba?- Komcsi szar? Amik ott megjelennek, azért egy éve még szétrúgták volna a segged...- Felülről irányított infók, nem esett még le? Pozsgaynak viszik taxival a cikkeket, ő hagyja jóvá...- Ezt honnan tudod?- Hilltől és Culttól. Beittunk pár hete, akkor mondták el. Ők sem tudták korábban...- Na jó, én csak cikket szeretnék írni egy gyilkosságról. Tudod Hill számát?- Persze, itt a száma a noteszemben, írd fel! Én tanítottam gitározni a basszerosukat. De milyen gyilkosságról írnál?- A Cházár András utcai házban történt, ahol az albérletem is van, majd elmesélem...- Miért nem most?- Most még nem tudok az ügyről semmit. Zénó izmos, alacsony bölcsész volt, motoros dzsekijén úgy dörzsölődtek egymáshoz a fémek, mint a megcsikordult fogak. The Damned feliratú pólóján ördögfej virított. Nem szerette a tekintélyelvűséget, az Űj Hölgyfutár szerkesztőinek levelet küldött József Attilát idézve: „Kedves háromkirályok, jóéjszakát kívánokГ Whiskyvel öblítette le az LSD-t, majd úgy beszélt Henochról és Rosenweig filozófiájáról, mintha csak egy csésze Garzon teát ivott volna, Tibi szerint ő az utolsó budapesti 164