Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Szavak a kocka hetedik lapján: József Attila
SZAVAK A KOCKA HETEDIK LAPJÁN... tenciális drámaisággal és végül egzisztenciális tragikummal élte volna meg a kozmikusnak elképzelt „törvény” („Mint mozdulatlan csillagok az égen [...]”) (Osztás után) és az esetlegesnek megértett „emberi világ” vagy „ige” („s arcukon eltorzult minden vonás”, „Mint alvadt vérdarabok, / úgy hullnak eléd / ezek a szavak”) (Elégia, Óda) kettősségét. Annyira érzékeny volt az idill játéka és szépsége iránt, mint előtte talán csak Csokonai, akit többször nyilvánvalóan visszaidéz („Heve: nyaram, s ő nyíló berkem / gyomnyi fekete tűz”) (2/22) legerősebben persze a Reménytelenül szövegszerűen nagyon közeli, hangulatilag viszont nagyon különböző idézetében;8 és ritka pillanataiban még azt is el tudta képzelni, hogy az „ember” a saját világát és saját magát egy kozmikus értékű „harmóniáiban]” „szerkeszti [meg]”: „Kísérje két szülője szemmel: / a szellem és a szerelem!” (A város peremén, Ars poetica); de mindig is tudta, hogy „a fogalom tartalma a valós nemléte”,9 és mindig is szenvedett ettől: „Nem éreztem kapcsolatot eszméim és életem között”,10 11 hogysem csodálatos konstellációiba ne írja bele majdnem mindig, hogy csak esetlegesen érvényesek: „csak látszik, nem világít” (Tehervonatok tolatnak ...);u és legsötétebb pillanataiban éppen a csillagokat, az emberi világot, őt magát elpusztító kozmikus konstellációnak észlelte: „Köröskörül vastőrökül / voltak a rozsdás, éles durva / csillagok a lelkembe szúrva” (Nappal mint földet) (2/450). Mind a két elvhez szívósan ragaszkodott, különböző korszakaiban és különböző vonatkozásokban esetleg másképp, de mindig mind a kettőhöz, akár egymással ellentétükben, akár egylényegű komplementaritásukban ragadta is meg őket. így az életmű természetének semmiesetre se mond ellent a feltételezés, hogy A Dunánál és a Szabad ötletek jegyzéke komp8 Természetesen a híres sorra gondolok: „A semmi ágán ül szívem ”. Csokonainál a kép a Dr. Földiről egy töredék című versben fordul elő: „ a föld [...]/ Terhe nyomásától / lóg a nagy semminek ágán. ”, és akkor már idézem hozzá a Halotti versek egyik sorát is: „Az ég és a föld között függök utoljára ”, in: Csokonai Vitéz Mihály: Összes Versei, Szépirodalmi, Budapest, 1967,2, 37,145. 9 József Attila: Összes Müvei III. Cikkek Tanulmányok Vázlatok, sajtó alá rendezte: Szabolcsi Miklós, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958, 235. 10 József Attila: Összes Müvei IV. Novellák. Önvallomások. Műfordítások, sajtó alá rendezte Fehér Erzsébet és Szabolcsi Miklós, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967,39. 11 A sor értelmezéhez megjegyzem, hogy József Attila valószínűleg a német „scheint” ige két jelentését választotta szét (lucet - videtur). Ill