Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
Posztmodern és egyéb korszakok Leírtam tehát a végzetes szót: „posztmodern”; mert közismerten körülötte artikulálódik a szenvedélyes vita. (Akik ezen ironizálnának, azok nem ismerik a tudomány, vagyis az emberi gondolkozás természetét; én egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a beavatottak akár a végtelenben előforduló iker-törzsszámok vagy a pleisztocén kövületek kálciumtartalma körüli vitákban is néha gyilkos indulatokat ismernek fel.) Miként eddig sem, most sem vállalkozom arra, hogy elvi általánosságban ítéljem meg magának a fogalomnak, illetve tágabban a stílustörténeti fogalmaknak az értelmét; hanem kiindulópontként elfogadom, hogy az értelmük konszenzuális és a használatuk legitim. Ezen belül azonban emlékeztetek rá, hogy az érvényük csak leíró és nem normatív, még akkor se, ha egy művészi folyamat autonóman valamerre törekvő dinamikáját hivatottak leírni. Egy banális példát említve: az Az a szép, régi asszony című verset „impresszionista” vagy „szimbolista” jellege miatt többen is (NB. mindkét táborból) eleve alacsonyabb értékűnek ítélik. Én nem osztom ezt a véleményt (hanem úgy vélem, hogy a hoszszan kitartott stílusutalás végül keserűen és kontrasztosan hat, a szöveg azt panaszolja, hogy a költőnek nem adatik meg a nosztalgikus búcsú a mindig is elérhetetlen anya-személytől), de itt az érvelés elvi részére kívánok koncentrálni. E tekintetben viszont ez a banális példa, tehát a stíluskritikai kategóriák alapján megállapított rangsor, feltétlenül szimptomatikus a költő posztmodern olvasatát bizonyító elemzésekre. Megkísérlem - elsősorban Kulcsár Szabó Ernő különféle könyveit és cikkeit követve - az elvi-történeti tételeket bemutatni, remélve, hogy híven adom vissza a szerző legfontosabb szándékát, még ha a sokszáz oldalon nagy akríbiával kidolgozott koncepciót most egy-másfél oldalra kell is zanzásítanom.59 A közhasznú leírások a modern lírát a klasszikus 59 Az eddig idézettek mellett még a következő tanulmányokat vettem tekintetbe: Kulcsár Szabó Ernő: „A kettévált modernség nyomában. A magyar líra a húszas-harmincas évek fordulóján”, in: uő: Beszédmód és horizont, formációk az irodalmi modernségben, Argumentum, Budapest, 1996, 27-59.; uő.: „Subjekt und Sprachlichkeit. Das ‘spätmoderne’ Paradigma und Umrisse einer integrativen Geschichte der literarischen Moderne”, in: Ernő Kulcsár Szabó - Mihály Szegedy-Maszák (Hg.): Epoche - Text - Modalität. Diskurs der Moderne in der ungarischen Literaturwissenschaft. Max Niemeyer, Tübingen, 1999. 51-74. old. (általános felfogását ebben fejti ki a legpontosabban); uő: „Költészettörténet és a medi-143