Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
VITA JÓZSEF ATTILÁRÓL / Belőlem hoztak el mind egy-egy darabot / S lassan felépítettek úgy mint egy tornyot felrakni szokás”, aztán például a Saint-Merry muzsikusa (Le musicien de Saint-Merry) zárósorát, miután a vers egy démoni muzsikus zenéjére alkotott világot: „Hallom meghalni egy távoli fuvola hangját” (ez a szó szerinti fordítás),68 továbbá Apollinaire barátjának és bálványának, Picassónak a mondatát: „Az a szörnyű, hogy saját magunk saját prométheuszi sasa vagyunk, végül az, aki tépdes és az, akit tépdesnek”,69 és még továbbá, közvetlenül „a néma négerek” (fentebb már idézett) képe mellé például Breton egyik 1923-as prózaversének utolsó mondatát: „Az emberfejű éji lepke lassan-lassan megfojtja az elátkozott utcai artistákat, hatalmas katasztrófák támadnak összevissza, hogy aztán felszívódjanak a gyűrű üres foglalatában, amelyet neked adtam és amelyik meg fog ölni.” (Nyersfordítás)70 Nem látom, hogy ezek a szövegek igazolnák, amit Kulcsár-Szabó Zoltán az avantgarde jegyében alkotó József Attila egyedi vonásának vél. Még mindig ennél a vetületnél maradva, egy ideje nagy egyetértés uralkodik Babits és Kosztolányi szerepét és hatását illetően, még ha ez az egyetértés részint csak nominális is. Lakonikusan összefoglalom: Németh Géza szerint Kosztolányiban József Attila az egzisztencializmust felfedező eszmetársára ismert rá, Tverdota szerint a tiszta költészet minden formájáért, például a Kalevaláért való rajongásuk kötötte őket össze, míg Kulcsár Szabó Ernő szerint a Babits lírájában példaszerűen megvalósított költői eszménytől való elszakadásuk közelítette őket egymáshoz. Akármilyen indokból is, de az egyetértés teljes. Ezért csak óvatosan jelzem, hogy én ezt kicsit másképp látom. Először is, mert a szöveg- és stílushasonlóságokat sokkal korlátozottabbaknak vélem, mint szokásos. Igaz, hogy még rímeket is átvett Kosztolányitól - de hát számos Babits-helyet is közvetlenül átvett és 68 Guillaume Apollinaire: Menet (Cortege). In: Válogatott versek, 97., Vas István fordítása. A második idézet Radnóti Miklós fordításában: „Fuvola hangja száll s elfoszlik arra távol”, i.m. 241. 69 Héléne Parmelin: Picasso dit... Denoél, Paris, 1966, 120. 70 André Breton: Rendez-vous. In: Clair de terre. Gallimard, Paris, 1966 (1923), 60. Ezzel azt is jelzem, hogy nem egészen osztom Tverdota megismételt véleményét, aki szerint József Attilát nem érintette meg a szürrealizmus. 149