Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)

Vita József Attiláról

TORNYOK ÉS TÁRNÁK vonok. A vonatkozó irodalmat azonban mégis töredékesen és esetlege­sen ismerem csak - és leginkább azoktól kérek elnézést, akik már ha­marabb és jobban elmondták, amit én a magam felismerésének vélek; továbbá lesznek olyanok, akiknek az írásait nagyon sokra tartom, de nem említem őket, mert nem érintik közvetlenül fejtegetéseim tárgyát. Mindenesetre a fenti megszorítás tudatában is jelzem, hogy ezt a köte­tet jelentékeny mértékben a vita uralja (amennyiben legalább négy nagy súlyú tanulmánya ezt, némelyik közülük csak ezt taglalja), ami vélemé­nyem szerint nem jellemző a József Attila-kutatás általános helyzetére. A kutatás legfontosabb eredményeit, a költő ideológiai forrásaitól kezdve (ahol is sok olyan nevet kellett tudomásul vennünk, akikre nem gon­doltunk volna)10 a világképe megértéséig legnagyobb részben azok az elemzések dolgozták és dolgozzák ki, amelyek vagy nem is ismerhették, vagy elutasítják az új elmélet kategóriáit. Ennek az új elméleti megköze­lítésnek az elvei szerint Kulcsár Szabó Ernő tanulmányok sorozatában írta le egyre pontosabban azt az általános líratörténeti fejlődést, amelybe József Attila életművét elhelyezi; magát az életművet azonban kevéssé tárgyalja, és többnyire csak példaként idézi, az iskolája viszont eleddig csak részlettanulmányokat írt (de szó se róla, hogy mind csak doktri­ner applikáció volna, lesz alkalmam eredeti fejtegetéseket idézni). Talán jó, ha hozzáfűzöm: engem az ismereteim feltétlenül az első csoportba helyeznek; de sokkalta élesebben érzékelem az egyre teljesebb és egyre finomabb bemutatás rendszereinek és módszereinek mindenkori kifára­dását, semhogy ne venném komolyan egy másik megközelítés kihívását. A konfliktus Térjünk vissza még egy pillantásra az előzményekhez. A költőről szóló tanulmányokat valóban hosszú ideig ideologikus ferdítések és szamár­ságok uralták, majd ezeket inkább korrigálva, mint megcáfolva, mégis 10 Így Bergson és Croce vagy a másodhegedűsök sorából Pauler Ákos, akiknek a jelenté­keny hatását Tverdota bizonyította be, 1. a prózai írások újabb kiadásához írt, egész könyvnyi kísérőszövegét: József Attila. Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Magyarázatok. Osiris, Bp„ 1995.; vagy például Wilhelm Reich, akinek jelenlétét az életműben N. Horváth Béla fedezte fel: „Marxtól Reichig. József Attila emberképe 1932-ben”, In: Uő: Egyéniség és valóság. József Attiláról. Nap, Bp„ 2006.126-140. old. Ezt a tanulmányát publikálta e mostani kötetben is. 130

Next