Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
TORNYOK ÉS TÁRNÁK hanem egyre inkább a megalkotott élet tényeiről van szó - ezek viszont, mint a költőknél igen gyakran, feltétlenül részei az életmű motivikus ihletének és rendszerének. De tulajdonképpen még erősebb és speciálisabb feltételezést szeretnék megfogalmazni, mert hiszen nem tartom esetlegesnek, hogy többek között ez lett a viták egyik gyújtópontja. Úgy látszik, mintha József Attila egyszerre törekedett volna arra, hogy fokozott mértékben megőrizze (állítsuk szembe például Babitscsal és Rilkével) és arra is, hogy ugyancsak fokozott mértékben megszüntesse (állítsuk szembe például Szabó Lőrinccel, de akár Apollinaire-rel is) mindazt, ami, hogy az ő kategóriáit idézzem, az alkotás „érvényes” „igazság”-át megelőző „valóság”.43 A legendássá vált Curriculum Vitae különösen látványosan példázza a művet, amelyik diskurzusnak és biográfiának a szokásos modelleken kívül elképzelt „viszony”-ában”44 alkottatik meg. Fontosnak látom emlékeztetni rá, hogy a „viszony” kulcskategóriáját, amelyik tehát József Attilánál az „igazság”-ot illető kardinális érdekű gondolatmenetben fordul elő, Mallarmé helyezte a modern poétikai gondolkozás középpontjába: „rapport”;45 márpedig Mallarmének, nem is okvetlenül ellentmondó érvekkel, mindkét tábor nagy jelentőséget tulajdonít József Attila költészetében: Tverdota, Németh Andor néhány elszórt megjegyzését követve, meglepően tág és tartós érvénnyel bizonyította a „tiszta költészet” eszményének hatását,46 Kulcsár Szabó Ernő felfogása szerint pedig az ő művében fordul át az európai líra története.47 Visszatérve a Curriculum Vitae emblematikus példájára: Veres András ír egyes művek kapcsán „valamifajta önéletrajzi narratíva létrehozásáról”48 és Kulcsár Szabó Ernő is félreérthetetlenül 43 József Attila: „Ihlet”, 55-71. 441.m. 125. 45 Két idézet: „Bármilyen tettként, mindenkorra és kizárólag, csak az áll a rendelkezésünkre, hogy megragadjuk az időnkinti ritka vagy gyakori kapcsolatokat”; „De az irodalomban van valami, ami ennél [ti. Zola naturalizmusánál] sokkal inkább értelmi (plus intellectuel): a dolgok léteznek, és nem nekünk kell őket megteremtenünk; nekünk csak a kapcsolatokat kell megragadnunk; és ezeknek a kapcsolatoknak a drótvonalai alakitják a verseket és a zenekarokat.” L. Mallarmé: „La Musique et les Lettres”, „Sur Involution littéraire”, in: Oeuvres Completes, Bibliothéque de la Pléiade, Paris, 1945. 647, és 871. 46 Legutóbb Tverdota: 12 vers, 91. skk. old. 47 Erről rövidesen bővebben írok, ott közlöm a legfontosabb tanulmányokat. 48 Veres András: „A József Attila-kutatás dilemmái”, in: Prágai: Tanulmányok 77. (A tanulmány az 5. sz. jegyzetben említettnek nagymértékben kibővített és átdolgozott változata.) 140