Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
VITA JÓZSEF ATTILÁRÓL summázza: „a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk, / ki tudja-e a végzet licitálni.”73 Ekként olvasva a két alkotásmód éppen a lírai közlés természetét és célját tekintve más elképzelést, vagyis más verseszményt követ. Ezt a negatív megszorítást a pozitív állítás szempontjából tartom fontosnak, még ha ezt itt egy lakonikus kijelentésként, illetve javaslatként tudom is csak megfogalmazni: igen, én József Attila verseszményét sokkal közelibbnek vélem Babits középső korszakához, ahol is a versek jelentékeny része egy emblematikus értékű kép leírásával kezdődik („A táj most olvadt tűzben reszket”) és a szöveg az erre való reflexióban halad előre („Hogy tudsz nyugton ülni” és aztán lezárásul: „s hol fogsz a végén virágozni, nem tudod”) (Szelek sodrában). Általános szinten Kabdebó Lóránt, elemzésekben Kulcsár-Szabó Zoltán felvetette, hogy József Attila lírája Szabó Lőrincével lenne párhuzamba hozható, amennyiben a Nyugat, illetve az avantgarde után közösen jeleznék a dialogikus versszerkezet új alkotói paradigmáját.74 A tételt feltétlenül érdekesnek tartom; és nyilván ők is úgy értik, hogy a két líra az örökségtől való elszakadás alternatív megoldásait jelenti - és így mintha megerősítenék Babits közeli jelentőségét. Fontosnak látom, hogy még egy nevet hozzáfűzzek, azért is, mert ezt a párhuzamot nem egészen könnyű megtalálni, és mert erősen számításba jövő adalék az életmű annyira vitatott helyének megállapításához: Rilkéét. Legutóbb Valachi Anna meggyőzően mutatta ki, hogy a fiatal József Attilára feltétlenül hatottak Kosztolányi és Franyó Zoltán Rilke-fordításai.75 Azt hiszem azonban, hogy utóbb mást, többet és mélyebbet is megértett Rilkéből, mint amit ezek a (még Kosztolányi esetén is problematikus értékű) fordítások közvetítettek a számára. Más cikkekben idéztem már, hogy a Hazám egyik sora („magával kötve mint a kéve”) Rilke egyik sorának („in sich gebunden wie ein Kranz”) (Sankt Sebastian) 73 Vö. Angyalosi Gergely kivételesen éleslátó tanulmányát, amelyikben tulajdonképpen az összekötő vonások keresésére indul, de végül a meghatározó különbségeket mutatja ki: „Az istenek ellen ‘könnyű fehér ruhában’. Megjegyzések József Attila és Kosztolányi Dezső szellemi kapcsolatáról”, in: uő: A költő hét bordája, Latin Betűk, Debrecen, 1996,155-172. 74 Kabdebó Lóránt: „Költészetbéli paradigmaváltás a húszas évek második felében”, in: uő. (szerk.): Paradigmaváltás (?) az 1920/30-as évek lírájában, JAPE, 1991, 53-82., kül. 66-67; Kulcsár Szabó Zoltán: »Utak«. Szántó Judit feltehetően hiteles emlékezése szerint József Attila Füst Milánt és Szabó Lőrincet olvasta szenvedélyesen, Napló, 130. 75 Valachi: Szívedbe, 122-129. 151