Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
TORNYOK ÉS TÁRNÁK majdnem szó szerinti fordítása. Idézem emellé Rilke két verszárlatát, mindkettőt nyersfordításban: „és tartod még üdvözültebb arccal / a napóra tányérját bele az éjszakába.” (LAnge du Méridien); „...ott állt / lélegzet nélkül, tájak nélkül, a fájdalmak tulajdonosa. / Hallgatott.” (Christi Höllenfahrt, Krisztus pokolraszállásá). 76 És idézem József Attila három verszárlatát: „mérem a téli éjszakát. / Mint birtokát a tulajdonosa.” (Téli éjszaka); „és én állok minden fülkefényben, / én könyöklők és hallgatok.” {Eszmélet), (szeretném közbevetni: ez a sorpár nagyon megragadhatta volna Rilke spekulatív költői fantáziáját, annál inkább, mert a Der Reisende című, mindenesetre csak alkalmi értékű versében, amelyet egyébként József Attila olvashatott is, hasonló helyzet megköltését kísérelte meg); „Dombocskán, mint szívükön a bú, / ülök. Virrasztók.” {Falu) S ezek után idézem azt is, hogy a késői Rilke egész költészetének egyik legfontosabb fogalma a „viszony” („Bezug”), amelyet ő is Mallarmétől vett át, de még nála is nagyobb vagy legalábbis gyakoribb jelentést adott neki, például az Orpheusz-szonetteknek a szövegébe többször bele is írta. Amennyiben a sor minden kétségen kívüli fordítása mellett ezek a hasonlóságok is szignifikánsak, úgy József Attila Rilke verseiben egy olyan, az övétől nem idegen poétikát ismert fel, amelyben a költői tudat a csak a számára létező „viszonyok” szerint alkotja meg a művet, vagyis a világot és önnön jelenlétét újra és újra megerősíti („gewahre”, olvashatni az egyik versben, a szó nincs messze a „virrasztás”-tói).76 77 Úgy gondolom, azzal, hogy Mallarmé tágan kiterjesztett örökségébe helyeztem, de itten Babits és Rilke nevét és a „tudat” alkotó jelenlétét emeltem ki, jeleztem, mit és mennyire tartok fontosnak Kulcsár Szabó 76 Az első és a harmadik verset tudomásom szerint József Attila életében nem fordították le magyarra; a másodikat Franyó Zoltán lefordította, de ezt a záró képet teljesen eltévesztette, az ő szövegéből nem érthette meg József Attila Rilke alkotását. Elöljáróban elismerve, hogy én is csak a magam ugyancsak korlátozott érdeklődése szerint idézek neveket, hozzáfűzöm: József Attila világirodalmi helyének leírását nagyon esetlegesnek és töredékesnek tartom. - Ui. a mostani közléshez: nagy késéssel, vagyis csak nemrég olvastam Bojtár Endre tanulmányát, amelyik megvilágító erővel nyit meg új perspektívákat: „József Attila és a kelet-európai költészet”, in: uő.: Egy kelet-européer az irodalomelméletben, Szépirodalmi, Budapest, 1983,179-193. 77 A német vers címe: Die Worte des Herrn an Johannes auf Patmos. A motívum eredetéről és alkalmazásáról József Attilánál 1: Szigeti Lajos Sándor: „‘Virrasztók’. A megértés megértése”, in: Kabdebó: Tanulmányok, 46-52. 152