Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
TORNYOK ÉS TÁRNÁK teoretikusan lásd a korai mondatot az univerzális szintaktikáról: „Az emberiség egész nyelvét meg kell tanulnom mondattanilag”,79 meg amit a Kosztolányi-tanulmányban arról ír, hogy a „szőlő” „képzelete” felidézi bennünk a „pompás, részvéttelen és derült” költőt, és akkor aztán például a költőnek azt a képalkotását: „Egy vaslábasban sárga fű virít”, (amelyet egyébként Tverdota részben hasonló megfontolásból tart egész különlegesnek);80 miként ha, ahogy a kezdetben idéztem Ignotus Páltól, meghökkentő módon változtatta gondolati tartalmait és ezzel én-identitását, egyfajta tartalmat, egyfajta identitást mindig állított, ha másképp nem, akkor elvesztésének tematizálásával - ha provokálni akarnék, megkockáztatnám, hogy ez a spekulatív viszony diskurzus és életrajz között végül erősebben és bizonyára egzisztenciálisabban referenciális, mint akár Petőfi vagy Victor Hugo eseménytörténetileg gyakran jól verifikálható költészetében. Leghatározottabban pedig azt vitatom el, hogy József Attila teoretikus fejtegetéseiben is, poétikai gyakorlatában is az egyedi alkotás egységének decentrálására törekedett volna, ez nyilván a doktrína kényszerű következtetése - versalkotásának formája nyilvánvalóan nem akként „organikus”, mint Coleridge-é (akire ez a kategória visszamegy) vagy Baudelaire-é (aki az európai lírában tökélyre vitte), de a „nyelvi-mediális” „kontingenciának” még az avantgarde verziójától is eltávolodott, nemhogy Poundhoz kötné bármi hasonlóság. E legutolsó pontot annyira fontosnak tartom, hogy legalább egy ellenérvet röviden megfogalmazok: a képvilág anorganikus természete egyáltalán nem jelenti feltétlenül a struktúra anorganikus jellegét. Baudelaire Őszi ének I. (Chant d’automne I.) című versét minden elemzés az organikus költemény mintapéldajáként elemzi, pedig a szöveg az élő „fa” következetes és brutális defigurációjára épül („tönk” - „faág” - „bitó” - „torony” „faltörő kos” - „koporsó”); nota bene, a paradigmaváltás iskolájából is van József Attila-elemzés, amelyik végtelenül szigorúan megszerkesztett szöveget mutat be. De még inkább megismétlem: ez az új olvasat feltétlenül koherens, és minden szempontja feltétlenül az alkotás lényegét érinti. Egyelőre azonban nem lehet valójában megítélni az értékét, mert hiszen csak programatikus, illetve csak részleteket tár79 1928. november 16., Vágó Mártának, in: Vágó: József Attila, 185. 80 József Attila: „Kosztolányi” 168., Tverdota: Határolt,75-82. A sor az Elégiában szerepel. 154