Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)

Vita József Attiláról

VITA JÓZSEF ATTILÁRÓL gyal. Szükséges lenne, hogy valaki nekiüljön, és ennek az elméletnek az alapján az egész életművet elemezze, a Kedves Jocó verstől addig a szintagmáig, hogy „másoknak remél”, teszem azt, egy legalább olyan méretű tanulmányban, mint Paul de Man portréi. Én mindenesetre nagy érdeklődéssel fogom olvasni. Kóda Befejezésül talán valami kiegyenlítő bölcsességet kellene írnom - de hát miként ez jól kiderült, ehhez nincs tehetségem. Inkább idézem még egyszer József Attilát, ugyanazt a tanulmányt, ahol a „tapéta” képe szerepel, amelyet (tudomásom szerint) egyik táborból se idéztek még, talán, mert egyiknek se jött elég jóra. Néhány bekezdéssel korábban József Attila a „műalkotásban” „fellelhető” „törvényes véletlen”-ről el­mélkedik, és példaként A Karamazov testvéreket említi.81 Tudomásom szerint erre se hivatkozott még senki - holott soha különösebb és soha pontosabb példát. Nyomatékosítom: nem, mondjuk, a Don Quijotét említi, vagy а Тот Jonest, vagy a Vörös és feketét, vagy a Háború és bé­két - hanem azt a regényt, amelynek minden epizódját valóban végle­tesen szigorú világtörvény szabályozza, de ez a törvény a bekövetkező gyilkosság, és tágabban a Gonosz uralmának átláthatatlan törvénye. Annak, aki belegondol ebbe a példába, rá kell döbbennie, hogy van még mit megértenie József Attila életművében. 81 József Attila: „Ihlet”,114-115. 155

Next