Pór Péter: Utolsó útitársak. Költők, esztéták (Budapest, 2022)

1940-ben születtem és úgy alakult az életem, hogy látszólag sokfelé mo­zogtam, kisgyerekkoromban Me­xikóban, utóbb Magyarországon, majd Németországban és Franciaor­szágban. Valójában, amióta a hiva­tásomat megtalálni véltem, sorsom mérhetetlen szerencséjével megada­tott nekem, hogy egyetemeken (vi­szonylag rövid ideig), illetve kutató­­intézetek munkatársaként ugyanazt csinálhassam: (majdnem) örökké könyvtárban vagy a dolgozószo­bámban ülve, irodalmi műveket ér­telmeztem. Ezen belül kiváltságosan a líra érdekelt. Könyveket és tanul­mányokat írtam a modern európai líra jellegzetességeiről és néhány alakjáról, így például Baudelaire­­ről, Nietzschéről, Adyról, Apolli­­naire-ről, Hofmannstahlról, József Attiláról és, az esztéta túlzott vagy mégsem túlzott csodálatával, négy könyvet Rilke életművéről.

Next