Rákos Péter: Prágai őrjárat (Pozsony, 1995)
A toleranciáról
A TOLERANCIÁRÓL A toleranciáról szólok az alábbiakban, a toleranciáról, melyet különösen régebben türelemnek, türelmességnek is mondottak. A türelem, tudjuk, közmondásosan rózsát terem és Petőfi szerint a birkák erénye. Ez azért meghökkentő. Akkor hát a tolerancia gyávaság? A kérdés égetően időszerű, hiszen még csak rövid ideje, hogy nyomasztó évtizedek után valamilyen „világkezdeti ragyogásra” virradtunk, s ebben nemcsak a világtörténelem törvényszerűségei játszottak szerepet, nem is csak milliók akarata, hanem a bátrak faltörő bátorsága is, a bátraké, kik üldözöttekből — lelkes bizalmunktól övezve — egyik napról a másikra sorsunk irányítóivá váltak. Ne feledjük ezt és ne türjiik, hogy az emberi kicsinyesség, elirigyelve kétségbevonhatatlan érdemüket, alantas gyanúsítgatásokkal, mondvacsinált érvekkel megkérdőjelezze azt, amit helytállásukban visszamenőleg sosem lehet megkérdőjelezni. Itt vannak ma is, szükség van rájuk, nem lehetünk el nélkülük. Üdvözlet a bátraknak! De... Mindennek megvan a maga ideje, s úgy fordult, hogy ma bátran szögre akaszthatjuk a bátorságnak azt a nemét, melyet méltán csodáltunk és csodálunk bennük. A mámor után itt a macskajaj; hol van már a tavalyi, tavalyelőtti harsány nem, melynek jegyében százezrek vonultak fel, akkor és ott egy akarattal, őszintén meghatva saját jóságuktól, tisztaságuktól, nemességüktől, mely — akkor és ott! — igaz is volt. A bátorságnak megjelentek a haszonélvezői: a bátrakkal takarózok, az ő nevükben ítélkezők, magukat is bátraknak álcázok, ellenvéleményt nem tűrök, mindig mindent jobban tudók, mások szemében szálkát keresők, személyes megtorlásra szotnjúhozók. Holott az igazi bátrak nem bíráskodnak: nem is érnek rá, nem is olyan a természetük, nem is igen tehetik. Az ítélkező hős nem szűnik meg hős lenni, de megszünteti, semmissé teszi hősiessége értelmét. Nem így a rajta élősködők, a hozzá csapódottak: a nem-toleránsok. Aki toleráns, arról ismered fel a legjobban, hogy nem üvölt együtt falkájukkal. Ugyanerről ismerik fel azok is őt, s ahhoz mérten bánnak vele. Ha nyulakat vesz védelmébe, nyúl hírét költik neki magának is: az, csak titkolja. Ha békít vagy egyeztet, ha az igazságot keresi, ha nem saját nemzete, felekezete, pártja részére hajló, rásütik, hogy áruló. 200 A TOLERANCIÁRÓL