Rákos Péter: Prágai őrjárat (Pozsony, 1995)
A Nyugatról
virágzásnak a népi írók, a „magyar narodnyikok” csoportja, akik elsősorban a szegényparasztság és az agrárproletariátus sorsát viselték szívükön, annak lettek szóvivői politikában, lírában és prózában, valamint jellegzetes „falukutató” szociográfiáikban, amelyekből egész kis könyvtárra menő sorozatot adtak ki „Magyarország felfedezése” címmel. Vezéralakjaik közé tartozott a már említett Illyés Gyula, az egyik leghíresebb szociográfia: a Puszták népe szerzője és Németh László, a kiváló regényíró, drámaíró és esszéista, akit egy időben a csoport ideológusának tekintettek. Ok mindketten a Nyugat szakadárjai, s még ők is sok eredendően nyugatos vonást őriztek meg vagy ápoltak későbbi pályájuk során. Nem, az első világháború után már távolról sem volt a modernség a Nyugat szabadalma, de dicsőségéből nem kopott ki: mindent, ami a magyar irodalom berkeiben történt, valamiképpen, még ha ellenkező előjellel is, ő szentesített. Bevezetőnkben már említettük, hogy a Nyugat neve és fogalma az elmúlt évtizedekben törvényszerűen belekerült a cseh irodalmi tudatba. Ennek a kötetnek a költőiről másutt már elmondottuk, hogyan vannak képviselve a cseh fordításirodalomban. De megjelentek magyarázatokkal ellátott cseh nyelvű kiadások a nyugatos prózából is: mintegy tucatnyi Móricz-regény és két válogatás Móricz elbeszéléseiből. három Karinthy-kötet, Kaffka Margittól a Színek és évek és a Hangyaboly, Kosztolányitól — akinek Édes Annája és Nerója már korábban megjelent csehül — a Pacsirta, az Aranysárkány, valamint ugyancsak egy kötetnyi elbeszélés, Tersánszkytól a Kakuk Marci legjobb darabjai és nemrégiben — egy kötetben — a Margarélás dal és a Viszontlátásra, drága. Füst Milántól A feleségem története, kisebb, folyóiratokban megjelent szemelvényekről, közleményekről nem is teszek említést. Ezeket a könyveket — csehországi kiadók bevett szokása szerint — többnyire előszó vagy utószó kíséri, melyek minden alkalommal rámutatnak, hogy a kötet szerzője a Nyugat táborához tartozott, s természetesen meg is kísérlik a Nyugatot mint irodalmi jelenségei a cseh olvasó számára megvilágítani. S ez persze nem minden, hiszen például Krúdy vagy Nagy Lajos műveinek cseh kiadásai sem esnek ebben a viszonylatban kívül a Nyugat körén. De a Nyugatról kell szólnunk mindannyiszor, amikor egy József Attila-válogatás előszavában elmondjuk, hogy a legnagyobb magyar szocialista lírikus Ady nyomdokain indult, Juhász Gyula vezette be a magyar irodalomba, Kosztolányi volt élete végén atyai barátja, Babitstól nem kapott (sokáig) Baumgarten-díjat, s írt hozzá engesztelő verset; amikor Illyés Gyuláról elmondjuk, hogy a Nyugatban indult s lett utóbb a Magyar Csillag szerkesztője. Babits és Kosztolányi örökségének gondozója: amikor a fiatal Németh Lászlóval kapcsolatban a Nyugat novellapályázatát emlegetjük, majd a Nyugatból való kivonulását, Babitsosai való szakítását tesszük szóvá; amikor Kassák önéletrajzi művének cseh kiadásában arról számolunk be, hogy a magyar avantgardizmusnak ez a megtestesítője — akárcsak a Csehországban viszonylag jól ismert Déry Tibor és sokan mások — pályája kezdetén ugyancsak a Nyugathoz kapcsolódott, amikor Ottlik Géza Iskola a haláron című nagy sikerű regényének cseh kiadásában elmagyarázzuk, miért A NYUGATRÓL 161