Révai Gábor: A kisközösségekről (Budapest, 2010)
BUDA BÉLA 1939-ben születtem Budapesten, és azóta is itt élek. Orvosnak tanultam, pszichiáter, pszichoterapeuta lettem. Csaknem húsz évig vezettem egy kis, de nagy forgalmú pszichoterápiás osztályt és ambulanciát, ennek megszüntetése (Bokros-csomag) után mentem át a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetébe, itt is ambulanciavezető, ill. klinikai és általános igazgatóhelyettes voltam, orvosi kommunikációt és antropológiát oktattam. Az ezredforduló után a Károli Egyetemen alapítottam tanszéket a kommunikáció tárgykörében, majd tudományos igazgató lettem a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetben, később az Országos Addiktológiai Intézet igazgatója. Szakmai érdeklődésemben egyre erősödött a problémás emberi viselkedésmódok megelőzése. Különösen az alkoholizmus és az öngyilkosság foglalkoztatott. Minden megelőzési területen a közösségek erőterei tűntek hatékony tényezőnek, ez. elméleti stúdiumokat és közösségfejlesztő programokat állított elém. Társadalmi marketing, egészségpolitika, egészségtudatosság fejlesztése, stb. tágabb értelemben feladatommá tette azt, amit pszichoterápiában egyéni kapcsolatban, családban és csoportban alkalmaztam, a kommunikációt, ezért is vállalkoztam oktató, képző, tanácsadó és szervező munkákra a kommunikáció különböző vetületeiben. WWW.KALLIGRAM.com