Révai Gábor: Bemutatkozásaim története (Pozsony, 2012)
A világ szemében évtizedekig csak az apám fia voltam, nem az, aki vagyok. A helyzetet csak súlyosbította, hogy még imponált is apám dicsőségének visszfénye. Aztán ez a dicsőség megkopott, és ma már csak kevesen tudják, hogy ki volt Révai József, a kommunista kultúrpápa. Jól van ez így, de nekem - apám árnyékából kilépve - mégiscsak őriznem kell különleges örökségemet. Talán a lustaságom is szerepet játszott benne, mindenesetre ebben a könyvben csak azt akartam megírni, ami a megíráskor a fejemben volt. Kutathattam volna, de nem kutattam. Jóllehet tisztában vagyok vele, hogy az emlékek akkor is csalnak, ha nem szépítő szándék motiválja a múlt felidézését, mégsem szerettem volna szubjektív emlékeimet objektív tények kontrollja alá vonni. Nekem ezek az emlékek és ezek a gondolatok így fontosak és így igazak. Abban a reményben osztom meg őket, hogy talán másoknak is azok. Címlapfotó: Aliga II.-n is vigyáztak rám.