Salamon Pál: Globális bordély. Szerelemről és világunk állapotáról (Budapest, 2014)

Szüleim lakásának ajtaján csenge­tek. Anyám nyit ajtót. A szoba fe­lé tartva megáll. „Tudod, hogy sze­retem Apádat?” Bólintok. „Akkor azt is tudd, hogy miután már nem a Földön élek, a lelkem szereti őt.” Sürgősnek tarthatja, ha már az elő­szobában adja tudtomra élete feled­hetetlen élményét. Később a konyha felé indul. Ész­reveszi, hogy Apám rágyújtani ké­szül. Odalép hozzá: „Ha szépen kérlek, megteszed, hogy nem gyúj­tasz rá?” Apám bólint. „Azt is meg­tennéd, hogy többé nem cigarettá­zol?” Apám ismét bólint. „Ez biz­tos?” Apám esküre emeli a kezét. Anyám megcsókolja Apám homlo­kát, miközben lefogja esküre emelt kezét. „Emlékszel, Kedves, mi egy­szer esküdtünk. Akkor se szóval.” Apám hosszan néz Anyám után. Amikor ketten maradunk, megszó­lal: „Ha hisszük, ha nem, életünk fejedelme a szerelem.” Kérdőn né­zek rá. Érdekes mondásnak szánta, vagy valóban hiszi, amit mondott? Tekintetemből olvassa kérdésemet. „Bizony, a szerelem a fejedelem. Ha

Next