Salamon Pál: Globális bordély. Szerelemről és világunk állapotáról (Budapest, 2014)
Szüleim lakásának ajtaján csengetek. Anyám nyit ajtót. A szoba felé tartva megáll. „Tudod, hogy szeretem Apádat?” Bólintok. „Akkor azt is tudd, hogy miután már nem a Földön élek, a lelkem szereti őt.” Sürgősnek tarthatja, ha már az előszobában adja tudtomra élete feledhetetlen élményét. Később a konyha felé indul. Észreveszi, hogy Apám rágyújtani készül. Odalép hozzá: „Ha szépen kérlek, megteszed, hogy nem gyújtasz rá?” Apám bólint. „Azt is megtennéd, hogy többé nem cigarettázol?” Apám ismét bólint. „Ez biztos?” Apám esküre emeli a kezét. Anyám megcsókolja Apám homlokát, miközben lefogja esküre emelt kezét. „Emlékszel, Kedves, mi egyszer esküdtünk. Akkor se szóval.” Apám hosszan néz Anyám után. Amikor ketten maradunk, megszólal: „Ha hisszük, ha nem, életünk fejedelme a szerelem.” Kérdőn nézek rá. Érdekes mondásnak szánta, vagy valóban hiszi, amit mondott? Tekintetemből olvassa kérdésemet. „Bizony, a szerelem a fejedelem. Ha