Sándor István (szerk.): Mi a magyar most? (Pozsony, 2011)
Sándor Iván: A szerkesztő előszava
A szerkesztő előszava Mi történik? Velünk? Az országgal? Európával? Mi az újdonság, amelyben a régi kérdés visszhangzik? Milyen új válaszokat lehet rá adni, háromnegyed évszázad után? A RÉGI GRUND ÉS AZ ELMARADT Z BETŰ 1937. június: megjelenik a Szép Szó Mi a magyar most? című száma, József Attila Hazám című versével a kezdőoldalakon. Hétéves vagyok. A Korong utcai grund kétszáz lépés az otthonunktól. Focizhatok az idősebb fiúk csapatában. Körülbelül a Korong utca 6. előtt. Néha elzakatol a közelben a Mexikói úton túli töltésen egy vonat. „Vasútnál lakom. Erre sok/ vonat jön-megy...”- írják a focipálya melletti manzárdszobában. A Korong utcai ház előtt azóta is két-három naponta elmegyek. A focipálya helyén gyepes sétány. A manzárdszoba ablaka a régi. A Szép Szó 1937. júniusi száma roncsolt borítóval a könyvespolcomon. Mellette a Szekfű Gyula szerkesztette 1939-es Mi a magyar? és József Attila válogatott versei 1943-ból. Ez az év a magyar világháborús részvétel harmadik esztendeje. Túl az első kamenyec-podolszki deportáláson. Túl a Don-7