Sándor István (szerk.): Mi a magyar most? (Pozsony, 2011)
Sándor Iván: A szerkesztő előszava
A Szép Szó megközelítése nem a nemzetkarakterológiára, hanem címében is az akkori valóságos helyzetre irányítja a figyelmet. Előhangja József Attila Hazám című verse, miközben a jelenére, hosszú időkre előre is mutat. A szerzők megegyeznek abban, hogy a magyar társadalomfejlődés kulcskérdése - „utólag pótolva megteremteni, ami a történelem visszásságai és megszakításai miatt nem teremhetett meg: a magyar polgárságot... mert e nélkül [aközgondolkodás] minden bonyolult, kificamodott népboldogitó ötletet hajlandó komolyan fontolóra venni, csak a számtalanszor kipróbált és bevált világos és demokratikus megoldást nem” (Ignotus). A két kötet közötti különbözőség színvonalában a Szekfű-könyv, kérdésfeltevéseiben a Szép Szó-szám javára szól. Pontosnak tekinthetjük Poszler György tizennégy évvel ezelőtti nagy tanulmányának összefoglalását: a Szép Szó-kötetben jó kérdés hoz jó vagy kevésbé jó eredményeket, a Mi a magyar?-kötetben a nem jó kérdés hoz jó vagy kevésbé jó eredményeket. „A Szép Szó-kötetben ami igazán jó, a kérdésekből jó. A Szekfű-kötetben ami igazán jó, a kérdés ellenére jó... kérdezni kell a magyar valóságra szüntelenül. De nem a Mi a magyarra, azaz a magyar jellemre. Mert a kérdés tartalmilag és módszertanilag megválaszolhatatlan. De a Mi a magyar mostra, azaz a magyar jelenre. Mert a kérdés tartalmilag és módszertanilag megválaszolható.” Miért? Mert a jelen megragadható, ajellem pedig csak absztrakt közhelyekben ragadható meg. Nem statikus, hanem dinamikus tényező, nem eleve változatlanul, hanem mozgásban adott. A Romsics Ignác és Szegedy-Maszák Mihály által szerkesztett igen jelentős kötetet a Habsburg Történeti Intézet és a Rubicon adja ki 2005-ben. Az alapos előszót Gerő András írja. Értelmezi a hajdani Szekfű-előszót. „...a különbségek okán láttuk értelmét egy ilyen kötet megjelentetésének. Az első és talán legfontosabb különbség, írja, Európa és Ma10