Sándor István (szerk.): Mi a magyar most? (Pozsony, 2011)
Sándor Iván: A szerkesztő előszava
A KÖTET ÉS A TÖRTÉNELEM ALAPDALLAMA A szerkesztő szándéka az, hogy az egymással összehangzó, néhol vitázó megközelítések a fúga szerkezetéhez hasonló sorozatban, a különböző témák „beléptetésével” mutassanak rá az előzményekre és a jelenre, az évszázados traumák, áthárítások, fantomeszmék mai követelményeire. Új fogalmakat keresve ajánljanak újabb cselekvési alternatívákat. A sorozat a történettudománnyal, Gyáni Gábor tanulmányával indul. Bauer Tamás a gazdaságról, Halmai Gábor az alkotmányról, Pataki Ferenc a mentalitásvilágról ír, Vásárhelyi Mária szociológusi átvilágítást ad. Závada Pál a József Attila-i Hazámról nyújt mai látleletet. Ungváry Rudolf a feloldatlan nemzeti traumákat, a határon túli magyarsághoz való viszonyt elemzi. Spiró György a közép-európai összefüggéseken is túlmutató világállapotba, a fundamentalizmusok térhódításába helyezi az alaptémákat. Összegező a Thomas Mann Mario és a varázsló című művével foglalkozó Poszler György-esszé, elemzésében összekapcsolja a múltat a mával. Tudatában vagyunk a hiányoknak is. Voltak, akik nem vállalták a részvételt, másokat a terjedelmi korlátok miatt kellett nélkülözni. Hiányoznak az agrárkérdésről, az egyházakról, a közoktatásról szóló munkák. A kultúra, a művészetek olyan széles körű téma, amely önálló, újabb kötetet igényel. Ebben a kérdéskörben Szegedy-Maszák Mihálynak a 2005-ös kötetben megjelent tanulmánya lehet alapozó. A bevezetőben hivatkoztam arra, hogy Thomas Mann Európa vigyázz! című hajdani kiáltványából háromnegyed évszázad után elmarad az utolsó z betű. Ma: Európa vigyáz. Küzdelmesen. Önmagára is. Közép-Európára is. Próbálja megőrizni és elvárja régiónk kormányaitól is, hogy kövessék a nyugati demokráciák értékrendjét. Sikerülhet-e? 19