Sándor Iván: A jövő árnyéka (Pozsony, 2016)
(Meg)érintések
decemberében József Attila becsöngetett, ahol megismerte első szerelmét, Lucát (írt is hozzá tizenkét verset). A Gulács-hegy kúpja archaikus idők változatlanságát idézi... József Attila Dunája meg „csak folyt”. A művészet megérezve előlegezi, láthatóvá lobbantja a változások emberi helyzeteit. Örökül hagyja az utókornak. Dürer képei megelőlegezték, Bosch képei később rögzítették. A regénymunka közepe táján elkerülhetetlennek éreztem, hogy Leiden művészetet kedvelő spanyol helytartója palotájának egyik falára ne függesszem fel Dürer nyolcvan évvel előbb festett A négy lovas című metszetét: rozzant gebéjén a halál fogja vasvilláját, a mögötte vágtató lovas az ítélkezés jelképét, a mérleget lóbálja, a harmadik kardját emeli, a negyedik nyilát feszíti, a lovak lába alatt haldoklók vergődnek. II. Fülöp Madridjában születésük óta szembenézhet minden kor embere Bosch apokalipszis-festményeivel. Az orvostudomány a bőrön jelentkező fertőzött gócok terjedését fellobbanó szóródásként diagnosztizálja. A globalitás korában ehhez hasonlóan lobbannak ki a világ különböző részein és végtelen gyorsasággal „szóródnak” a megoldhatatlanságok. A történelemben nincsenek teljes megoldások. Ne legyenek illúzióink. Alternatívák vannak. Jobbak, rosszabbak. Lehet választani. A választások tétje: milliók, országok sorsa. „Mindig a lehetetlenre kell rákérdezni - és az elért csúcson mindig újra -, mert csak így derülhet ki a lehetséges és a tudható határa” - töpreng Mészöly. Értelmezésemben ez adhat esélyt a jobb alternatívák választására. A nyugati demokratikus világ megoldhatatlanságaival szembeállíthatok az antidemokratikus-keleties világok örökös katasztrofális uralmi formációi. 33