Sándor Iván: Az Argoliszi-öböl (Pozsony, 2009)

,Pauló ismerte azt, amiről úgy gondolta, hogy az élet követelménye, tartania kell magát hozzá, nem szabad veszni hagy­nia. Mi volt ez? Talán az, hogy szembe kell nézni, s ez elől számára nincs me­nekülési út. Ebben különbözött tőlünk. Mire ment vele? Azt hiszem sokra. Bi­zonyítékot szerzett arra, hogy számára ez a tárgyalási alap. Sértetlenül, illúzi­ók nélkül. Ennyi volt az ő nehéz erköl­cse, hogy meg tudta őrizni.” Sándor Iván regényeiben a korsza­kok legsúlyosabb küzdelmei jelennek meg. Az Argoliszi-öböl két barátnak és annak a nőnek a története, akiért küzdenek. Mindhárman a film vilá­gában élnek. Pauló filmrendező, aki az életét arra teszi fel, hogy elkészít­se a hatalmas, antik-témájú filmet, amelyben megjeleníti, hogy az eu­rópai kultúra évezredes alapjai az ezredfordulón működésképtelenek. A feszült cselekmény a budapesti helyszínek mellett európai színte­reken kalandozik, a görögországi Tolonban; Milánóban, Velencében, Mannheimben, Bécsben. Művész­regény? Szerelmek regénye? Kor­szak-regény? Mindez együtt? Az olvasó majd eldönti. WWW.KAUIGRAM.com

Next