Sándor Iván - Ménesi Gábor (szerk.): Mikoriak a golyónyomok? - Beszélgetések (Pozsony, 2005)
Hét énünk mélyén
„Mindannyian mindennel össze vagyunk kapcsolva”- Budapesten született és jelenleg is itt él. 1997-ben Zugló díszpolgárává választották. Mit jelent önnek a főváros és az a városrész, amelynek utcái több művében is megjelennek?- Nagyon sokat jelent számomra. Az emlékeim, a sorsom helyszínét, a gondolkozásom helyeinek a színterét jelenti. Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki írjon, a talentumon kívül sok mindenre van szüksége: fegyelemre, önmaga csiszolására, de leginkább arra, hogy anyaga legyen, amit fel kell dolgoznia. Ez az anyag az ő élete is és mindazon életek, amelyeket megismer az élete során. Ebben az értelemben az én anyagom forrás vidéke Zugló. Még az is ide vonz, hogy a szomszéd ház kertjében - mint megtudtam - József Attila írta a verseit. Ugyanakkor nagyon sok olyan pontja van a fővárosnak, amely számomra tele van történettel, eseménnyel, összekapcsol a munkámmal, a város miliőjével, a barátaimmal. Hozzá kell tennem azt is, hogy negyedszázada van egy másik otthonom, a Badacsony északi lejtője, Nemesgulács, ahol az időm egyharmadát töltöm, és dolgozom ott is.- Hol járt iskolába? Milyen emlékeket őriz az iskolaévekről?- Az elemi osztályait a Hungária körúti községi népiskolában végeztem. Tízéves koromban az izraelita gimná— 61 —