Schein Gábor: Traditio - folytatás és árulás (Pozsony, 2008)
"Ne higyjetek értetlen bűneimnek"
ben érdekeltek. Az említett érdemeket nem kisebbítve úgy láthatjuk, Németh G. Béla nem változtatta meg alapvetően a korábbi tragizáló versolvasás reflexeit, „csupán” egy fontos megfordítást hajtott végre benne, a referencialitásról a lehetséges olvasatokra helyezte át az értelmezés hangsúlyait.252 Kérdés, hogy József Attila versei és különösen költészetének kései darabjai kiszabadíthatóak-e egyáltalán az életrajzi legenda túlerejét maga mögött tudó referencialitás hatása alól. Ebből a szempontból tartom fontos elmozdulásnak, hogy Kabdebó Lóránt az önmegszólítás fogalmának helyére a dialogikusságét helyezte. Az önmegszólítás fogalmának előfeltevése, hogy a versbe vitt én szcenikai szólamai egyetlen felismerhető költői hangnak tulajdoníthatók.253 A dialogikusság felfogása ilyen azonosságot nem vár el, nem követeli meg, hogy a beszélő én koncepciója alapján alkossuk meg a néma második személy arcát. Ez a különbség tette lehetővé Kulcsár- Szabó Zoltán számára, hogy Kabdebó dialógusfogalmát, a fogalom retorikai térszerkezetének részletekbe menő kibontása után, áthelyezze a Tudod, hogy nincs bocsánat elemzésébe, ezáltal jutva Németh G. Béláétól eltérő, meggyőző eredményekre. Éppen ezek az eredmények bátoríthatnak bennünket arra, hogy az én térszerűségét olyan versekben vizsgáljuk, amelyekben közvetlenül nincs jelen az aposztrophé József Attila-i alakzata, csupán szemléleti következményei érvényesülnek. Ilyen vers a Ki-be ugrál... című, amit Kabdebó Lóránt annak bizonyítékául idéz, hogy azon a költészettörténeti ponton, ahol az elgondolás alanyaként és tárgyaként színre vitt személy egysége a beszédben megbomlik, és a reprezentált igazság önkimondásába vetett hit meginog, József Attila költészetében is a személyes lét eredendő dialogicitásának feltételezéséből alakul ki a vers egyik megújuló, történetileg is releváns formagondolata. Kabdebó Lóránt azonban nem elemzi a tanulmány végén részlegesen idézett verset, és ennek oka, azt hiszem, nemcsak az, hogy József Attila csupán mellékszereplője tanulmányának, hanem az is, hogy a dialogicitás szemléleti szerkezetét Németh G. Bé-252 Kulcsár Szabó Ernő ugyanezt a szerkezetet fedezte fel Ady lírájának recepciójában. Vő. Kulcsár Szabó Ernő: Az „Én” utópiája és létesülése. In: uő. A megértés alakzatai. Alföld, Debrecen, 1998. 46-68. 253 Kulcsár-Szabó Zoltán: i. m. 42. 156