Schein Gábor: Traditio - folytatás és árulás (Pozsony, 2008)
"Ne higyjetek értetlen bűneimnek"
exellence nyelvi, retorikai képződmény, ami azt is jelenti, hogy a benne érvényesülő retorikai mozgások, térviszonyok szükségszerűen képeket létesítenek. Maga a kereszteződés, a felcserélés sem más, mint kép. A grammatikai és a logikai szféra akkor is a retorika terében alkotja meg a személyiséget, ha időbeliségének és térbeliségének fenomenológiai szerkezete eredendően nem retorikus szerkezetű. A személy olyan helynek bizonyul, amely egyetlen perspektívából nézve sem rögzíthető, szüntelenül eltolódik, áthelyeződik, nyitottan a felcserélés és a helyettesítés mozgásai előtt. így azután a személy létét nem jelölheti semmiféle azonosság, csupán egy másik személy hasonló mozgása: „Megkondítod magad, mint egy teret, melyben eltávolodhatom”, olvassuk az Egymás című versben, a tér eseményeiről pedig a Személy című költemény tudósít: „MINTHA MAGAM HELYETT / TÉGED HAGYNÁLAK EL / AZTÁN MEGBÁNVA MÉGIS / HELYETTED MAGAMAT.” Úgy vélem, ha mélyebben meg kívánjuk érteni az én helyzetét József Attila azon költeményeiben, amelyek nem csupán a szakirodalom, hanem a kortárs irodalmi recepció tanúsága szerint is hatékonyan részt vettek a magyar líra történetében a húszas évek derekán tapasztalt szemléleti változásban, nem utasíthatjuk el magunktól a személy idegenségének azokat a topológiai tapasztalatait, amelyekkel Tandori korai költeményei szolgálnak. E perspektíva érvényesítésekor szükségszerűen merül fel a kérdés, vajon megszabadítható-e József Attila költészete az életrajz által rákényszerített tragikus hangoltságtól? Amikor Kabdebó Lóránt a húszas évek második felében végbement poétikai szemléletváltás lényegét a líra dialogizálódásában ragadta meg, az előzményeket tekintve meglepő módon nem az „önmegszólító” versek típusába besorolható költeményből idézett József Attilától. Ehelyett a „válságnak” egy másik vonására kívánt utalni, arra, hogy a dialogizálódás hátterében megsejtett lelki és társadalmi folyamatok felszámolhatták volna magát az alkotóképességet is, ha nem születik meg az a poétika, amely az én többes színre vitelét lehetővé teszi.256 Holott a részlegesen idézett vers, az 1936-ban keletkezett Ki-be ugrál. .. egészen másfajta következtetésekre is módot adhat: 256 „De mindketten (ti. Szabó Lőrinc és József Attila) tudták, hogy ebből a válságból a vers kimenthető: a homogén igazságot feladva a dialogizált hangoltságú vers.” Kabdebó Lóránt: i. m. 81. 161