Schein Gábor: Traditio - folytatás és árulás (Pozsony, 2008)
Egy történet jele
se, aligha lefolytatható vitába hívja Beney Zsuzsa tanulmánya, amely a magyar-zsidó irodalom egyik lehetséges hőséül József Attilát választja, és ezzel eltöröl vagy legalábbis elbizonytalanít minden olyan pozitív kategóriát, amelyhez ez az irodalmiság köthető lenne. Hiszen József Attilára kétségtelenül erős hatást gyakoroltak közvetlen környezetének zsidó származású tagjai, olyanok is, akiknek önszemléletében ez fontos szerepet játszott. Elég, ha csupán Németh Andor nevét említem. Ő volt az, aki felhívta József Attila figyelmét Kafka műveire, és megismertette a zsidó miszticizmus bizonyos gondolataival, amelyek visszhangja kétségtelenül kihallható kései költészetének nem egy jelentős darabjából. Ezért megalapozott, hogy Beney Zsuzsa azzal a figyelmeztetéssel vezeti be előadását, hogy ha valóban tudományos eszközökkel közelednénk a magyar-zsidó irodalom komplex problémájához, „olyan szerteágazó témába bonyolódnánk, melynek egyes kérdéseit szinte követhetetlenül szerteágazó körülírásokkal kellene pontosítanunk, úgy az idő, mint a földrajzi hely, és nem kevésbé a társadalmi helyzet tekintetében. Ki tudná például egzakt módszerekkel elválasztani egymástól azt, amit a két világháború közötti polgári kultúrának, és azt, amit zsidó-polgári kultúrának nevezünk? Ezek a meghatározottságok mindig olyan személyes, alkati jegyeken át érvényesülnek, melyek szintén - úgy genetikusán, mint szociálisan, pontosabban szociálpszichológiailag - determináltak; ennek a determinációnak mértékét, a vegyület alkotóelemeit azonban soha, semmiféle eszközzel nem tudhatjuk pontosan megmérni.”88 E szerteágazó problémaköteggel kapcsolatban érdemes elsőként a „magyar-zsidó irodalom” kifejezését megvizsgálni. A kötet szerkesztője a szövegekhez utólag kapcsolt előszó megfogalmazásakor érzékelte, hogy idézőjelekkel gyengítenie kell a konferencia és a könyv címének leíró jellegét, amely annak bizonyosságát sugallja, hogy van magyar-zsidó irodalom, csupán a létformáiról érdemes vitát kezdeményezni: „az egész eszmecsere egy olyan fogalom definiálását kísérelte meg, melynek még pontos jellemvonásait is csak bizonytalankodó, és korántsem irodalomtudományi terminusokkal próbáltuk leírni. Ezért szólt ez a konferencia a »határ«-ról és a »határolt«-ról. Nem tudjuk pontosan, hogy mely művek és szerzők körére gondo-Beney Zsuzsa: Németh Andor és József Attila. In: A határ és a határolt. 338. 61