Stifter, Adalbert: Nyárutó (Pozsony, 2011)

Lesz-e zivatar vagy nem lesz? Ezen tanakodik főhősünk egy rózsákkal benőtt kúria gazdájával, s mert nem tudnak egyezségre jutni, elfogad­ja az invitálást; vándorútját az oszt­rák Alpok peremvidékén néhány napra megszakítva összebarátkozik a ház nagy tudású és jóságos urával, így indul a bécsi polgárfiú, Hein­rich von Drendorf erkölcsi és szelle­mi nevelésének kiteljesítése, aki, mi­után apja szabad utat adott neki az „egyemetes tudomány” művelésé­hez, tanulmányútja során az Alpok magaslatait hódítja meg, ásványt és márványt gyűjt, ismerkedik a kép­zőművészettel. A kúriában időzve szívében lassan, de biztosan meg­érlelődik a szerelem Natalie iránt, akinek „olyan szeme van, hogy ké­pes volna a kavicsot viasszá változ­tatni és a gyémántot megolvaszta­ni”. Mielőtt egybekelnek, Heinrich megismeri vendéglátója múltját, if­júkori szerelmének történetét, mely azonban a maga idejében nem, csak a „nyárutó” szelíd fényében telje­sedhetett ki. Stifter Nyárutója, az osztrák bie­dermeier főműve utópikussá eszmé­nyített fejlődésregény, amelyből két romantikus szerelmi történet mel­lett az antik és középkori művészet­ről, a templomrestaurálásról, a ró­zsa- és kaktusznevelésről és a ma­dáretetés fortélyairól is sok mindent megtudhatunk. A regény százhat­van évvel megjelenése után most ol­vasható először magyarul. WWW.KALLIGRAM.com

Next