Száz Pál: Arcadia (Pozsony, 2011)
Ki ez a megszállott, aki hol a virányos rokokó szövegmezőre, hol pedig a kardcsörgető végvári káosz poétikus szünetébe képzeli magát, s méghozzá nem holmi ábrándosnosztalgikus tematikus múltidézés okán, hanem pusztán a nyelv kalandjának kedvéért? Száz Pálnak hívják, aki (irodalomtörténeti, lila) ködbe veszett korszakok nyelvében él, és megállíthatatlanul szövegel bele patinátlan, alulretorizált jelenünkbe. Olykor úgy érezzük, lám-lám, Csokonai mégis megírta Csókok című regényét és Balassi is megvalósította hatalmas, idillben oldódó színházi projektjét: a reinkarnációsorozat tehát sikeres. E szövegek tere azonban minden látszat ellenére a létszorongatottság előli menekülésé, épp ezért tudnak valamivel többet kortárs hangú társaiknál a többszörös zárójelbe tett jelenről is. Csehy Zoltán