Szegedy-Maszák Mihály: A mű átváltozásai - Szegedy-Maszák Mihály válogatott munkái (Budapest, 2013)
A hatástörténet kérdőjelei
rögzülnek a mű létrejöttének pillanatában. [...] Minden, ami az irodalmi mű szempontjából fontos, lezárul, amikor az alkotás folyamata véget ér” (Bezeczky 2003, 60, 64, 73). Noha az idézettek a Sőtér István szerkesztette, eredetileg hatkötetes áttekintésre vonatkoznak, fölvethető a kérdés, mi érvényes belőlük a nemzetközi távlatú vállalkozásokra. A szóban forgó életművel foglalkozó egyik legújabb könyv „a költő által választott poétikai stratégiá”-t tekinti irányadónak (Bókay 2004, 11). Tagadhatatlan, hogy nem könnyű eldönteni, mennyiben vezethető vissza az újszerűség szerzői szándékra. Az idézett munka abból indul ki, hogy József Attila „nagyon tudatos költő volt”, s arra a következtetésre jut, hogy „költői felnövése már a modernség későbbi szakaszának módszerét követi” (Bókay 2004, 54, 31). Költői szándék s megvalósulás kettősségére már az angolszász „új kritika” fölhívta a figyelmet, a befogadás tanulmányozói pedig csak megerősítették a kettő feszültségét. Lehet, hogy József Attila „mindig organikus műegészben gondolkodott” (Tverdota 2003b, 210), de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az olvasó eldönthesse - különböző okokra visszavezethető megszokásai alapján -, szerves egészként szemlél-e valamely írói alkotást avagy nem. A magyar költészetet mérlegelő tudóstól nem lehet várni, hogy több idegen nyelvű irodalomról is átfogó képe legyen, pedig a másodlagos hivatkozás olykor kicsit félrevezető is lehet, már csak azért is, mert a fordítás fordítása kétszeres távlatváltást rejt magában. Ebben rejlik az összehasonlító irodalomtörténet-írás fő kockázata. Tverdota György a francia, Kulcsár Szabó Ernő a német, Bókay Antal az angol-amerikai költészet szellemében értelmezi József Attila műveit. Hajói sejtem, e három irány nem találkozik egymással. Véleményeket ismerünk arról, hol is lehetne elhelyezni a szóban forgó költészetet a francia, német, illetve angol nyelvű költészet történetében. E háromféle távlat mindegyike megvilágítja József Attila némely alkotásának egyes jellemző vonásait, de olyan állítások megfogalmazását is maga után vonja, amelyek erősen különböznek egymástól, s ez érthető, hiszen a szimbolizmus és szürrealizmus 50