Szegedy-Maszák Mihály: Szó, kép, zene. A művészetek összehasonlító vizsgálata (Pozsony, 2007)
Az értelmezés történetisége
tos” helyére erőszakolt metaforikus összetétel („dew-starred”) kerül. Ha József Attila beéri a létigével, ez a fordítás kötőszavakkal egymáshoz kapcsolt igéket halmoz: Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra. Only unbeing can branch and feather, only becoming blooms at all; what is must break, or fade, or wither. A későbbi szakaszokban a harmadik fordítás mintegy érthetőbbé akarja tenni a verset, pótolja a hiányt, kiegészíti a magyar szöveget. Az „arany öntudat”-ból „the gold awareness of the real” lesz, és legalább két másik sorra jellemző olyan magyarázó elemmel bővítés, amely egy alany, vagy hátravetett értelmező beiktatásával teljesen megváltoztatja a szöveg jellegét. Ha az angolt visszafordítjuk magyarra, József Attila verse azt állítaná, hogy „az óra egyet ütött” s „Hallottam az eső nevetését, lüktetését” („pattern”). Ahogy az Ulysses Szentkuthy készítette változata valószínűleg a jobb magyar prózafordítások közé tartozik, úgy Frederick Turner Consciousness című átköltése is hihetőleg lényegesen színvonalasabb, mint a magyarból készült versfordítások túlnyomó többsége. Mint angol vers, messze elmarad az eredeti mögött, nemcsak a részletek megoldásának kérdéses volta miatt, hanem azért is, mert alapjában véve félreértelmezi a szöveget. A magyar költemény szerint „hever egymáson a világ”, a fordítás szerint „the universe embraces all”, azaz az univerzum mindent átölel, magában foglal. Óhatatlanul is adódik a végkövetkeztetés, mely szerint a félreértelmezésnek a szó szerinti jelentés szándékos vagy öntudatlan mellőzése is lehet az oka. Azt viszont el kell ismernünk, hogy a legszabadabb átköltés döntő részletekben nem költőiesít, s ez bizonyult a legsikeresebbnek - 1999-ben már az ötödik kiadásban jelent meg. 144