Szegedy-Maszák Mihály: Szó, kép, zene. A művészetek összehasonlító vizsgálata (Pozsony, 2007)
Az értelmezés történetisége
Nehogy valaki arra gondoljon, hogy egyoldalúak a legnagyobbnak tekinthető angol nyelvterület ismerete alapján megfogalmazott észrevételeim, két olyan véleményt idézek, amely a költő születésének századik évfordulójára készült más nyelvű fordításokat minősít. Francia anyanyelvű, de a magyar irodalmat eredetiben olvasó doktori hallgató állapította meg, hogy Franciaországban József Attila „tisztelete inkább életrajzi vagy történelmi elemeken alapszik, mintsem magának az életműnek a befogadásán” (Aude 2005, 266), a göttingai egyetem magyar oktatója pedig így minősítette József Attilának az évfordulóra megjelent új német nyelvű fordítását: „ismét elveszett egy nagy lehetőség” (Rab 2005, 117). A francia fogadtatás elemzője történeti okkal próbálja magyarázni a visszhang szerénységét. József Attila életművének ismert méltatóját idézi, ki azt állította: franciaországi tartózkodása alatt József Attila - szemben Illyés Gyulával - nem tudott érintkezést teremteni az ottani szellemi élet képviselőivel, „csak Marcel Sauvage-zsal vagy Michel Seuphorral sikerült kapcsolatba lépnie, akikről ma már Párizsban senki sem tudja, kik voltak” (Aude 2005,264). Michel Seuphort, az 1929- ben alapított „Cercle et Carré” s a két évvel később létrehozott „Abstraction-Création” mozgalom alapítóját az elvont festészet jelentős művelői s az avant-garde megbecsült elméletírói közé szokás sorolni. Festményei s grafikái világszerte láthatók nagy közgyűjteményekben, Vart abstrait (Paris: Galerie Maeght, 1949) című munkáját sok nyelvre lefordították, Dictionnaire de la peinture abstracte című könyve 1957-ben egyszerre jelent meg a párizsi Fernand Házán és a londoni Methuen kiadásában, Mondrianról írt alapvető monográfiája ugyanekkor a Thames and Hudson sorozatában került nyilvánosságra - mindháromra Sir Herbert Read is hivatkozik a modem festészetről magyarul is kiadott áttekintésében (Read 1959, 347-348). Seuphor más munkáira is lehetne utalni annak igazolására, hogy József Attila Párizsban a nemzetközi avant-garde kimagasló képviselőjével ismerkedett meg, ki nagyon sok jelentős költővel állt kapcsolatban. 145